Ha az egyik fél szakít a párjával és szinte egyből belép egy másik kapcsolatba úgy hogy még nem dolgozta fel a szakítást, az új kapcsolatában mi várható? Volt valaki hasonló helyzetben? Mi történt?

Velem nemrég történt hasonló. A legutóbbi exemmel 1,5-2 év után szakítottunk(nálunk is történtek cifra dolgok én pl 3x voltam miatta kórházban) és ő szinte egyből osszejott egy csajjal, akinek másfél év után megkerte a kezét.

Ha az élet törvényszerűségeit figyelembe vesszük, akkor előbb vagy utóbb vissza fognak köszönni a feldolgozatlan traumák.

Ez olyan mintha víz alá próbálsz tartani egy labdát. Egy ideig sikerül, de aztán kirobban a víz alól.

Nem tudnék róla, hogy a kapcsolatfüggőségnek lenne bármilyen előnye. Ő legfeljebb egy illúzióban ringatja magát.

Jó vége nem lesz. Nem 'gyógykapcsolatban' kell feldolgozni a szakítást, hanem egyedül. Kéne a halálnak olyan, akiről tudom, hogy az előzőből ugrana a miénkbe. Ez azt is elárulja, mennyit jelentek neki. Semmit.

Ha nem most, majd később kijön rajta.

Milyen jellegű kapcsolatról van szó amúgy? Szerintem az még valamennyire érthető, ha valaki úgy próbálja feldolgozni a szakítást, hogy belemegy, alkalmiba, új emberekkel ismerkedik, szórakozgat, mintezt nem komoly szándékkal, tehát nem hiteget senkit, tehát csak laza kapcsolatba lép.

Ha egy másik nő/férfi oldalán látod, azt miből gondolod, hogy komoly kapcsolatot terveznek rögtön?

Pasik oldaláról, ha nem szembetűnőek rajtuk a friss szakítás traumái,

valamint eredményesen képes udvarolni,

nem lehetetlenítik el számára az ismerkedést a fájdalmak...,

akkor ahhoz is elég tapintatos és korrekt tud lenni, hogy

új Párja semmilyen hátrányt se szenvedjen.

Jó nevű, elismert pszichiáter(ek) tanácsa volt nekem,

hogy válás után...: ismerkedjek, ismerkedjek, ismerkedjek.

Szerintem teljesen változó. Sok esetben az ember saját magában sokkal hamarabb lezár egy kapcsolatot, mint ahogy ki lesz mondva a szakítás.

Volt egy nagyon hosszú kapcsolatom. Igazából jó volt, szerettem, de a szerelem elmúlt, nagyon messze voltunk egymástól és nem volt konkrétan meghatározva, hogy mikor leszünk közelebb egymáshoz (értsd: külföldön dolgozott, mindig mondta, hogy majd hazajön, de sosem tudtuk, hogy mikor lesz az a majd). Egyébként nagyon jó páros voltunk, nagyon sok dologban egyeztünk, iszonyatosan sok jó emlékem van a kapcsolatról. De jött valaki, aki fellobbantott valamit, én meg beleugrottam. Hiába láttam, hogy fele annyira se hasonlítunk, mint az exemmel, mégis azt gondoltam, hogy jó lesz. Helyben van, vonzó, kedvelem, jól elbeszélgetünk, biztos remek lesz. A rózsaszín köd tartott pár hónapig, aztán rá kellett jönnöm, hogy ég és föld vagyunk. Egyfolytában az exemen kattogtam, őszintén szólva eléggé megbántam a szakítást, az új páromat meg egyfolytában hozzá hasonlítgattam. Hiányoztak azok a dolgok, amik az új partnerrel abszolút nem voltak meg. Az új kapcsolatom 2,5 éve alatt sem sikerült feldolgoznom az előző szakítást, gyakorlatilag napi szinten eszembe jutott mellette, hogy lehet, hogy szar döntést hoztam.

Végül szétmentünk. De elég hosszadalmas volt részemről. Kb. 1,5 év után éreztem, hogy ez így nem lesz jó, de csak 2,5 év után mondtuk ki, hogy vége. Ezután akartam magamnak időt hagyni, kicsit szingli életet élni, megtalálni saját magam, stb. De az élet közbeszólt, megismertem egy srácot. Eleinte azt hittem, lesz valami laza, összejárogatós, haverkodós, néha szexelős kapcsolat és kész. Hát nem jött be:) Beleestem, mint vak ló a gödörbe:D Még eléggé a rózsaszín ködös időszak van, de most érzem azt, hogy sikerült feldolgoznom a korábbi (tehát nem az előző, hanem azelőtti) kapcsolatom. Már nem rágódok rajta, jó döntésnek érzem azt is, nem fájóan jutnak eszembe a közös emlékek, de olyan helyen járok, ahol együtt voltunk, nem esik szarul, ha látom, hogy boldog az új nőjével. Most érzem azt, hogy el tudtam engedni.