Ti meg akartok felelni barmilyen tarsadalmi "elvarasnak"? Olyan elavult megis millio helyen szembejon velem.

Több, mint 10 éve együtt élek párommal. Nincs róla semmilyen papír, mégis jól megvagyunk. Ellenben sokan, akik házasodnak nagy puccparádé lagzival, csinálják a gyerekeket, majd pár év múlva el is válnak. Hiába a papír és az oltár előtti színészkedés.

Nem kell foglalkozni senki véleményével.

Én meg azokat az embereket utálom, akik megköveznek valakit azért, mert fontosnak tartja az esküvőt (egyáltalán szeretne) vagy mert családra vágyik.

Anno kijelentettem valamikor 18 évesen, mikor lehullott a szememben a cukormáz a lányregényes idilli családokról, hála azoknak, amiket testközelből láttam, hogy esküvőt szeretnék, mert az szép és szeretek mindent megünnepelni, de kölkökről hallani sem akarok. Olyat kerestem, akinek ez stimmel. Persze ment a duma, hogy csak papír, semmit sem garantál, minek, ha gyereket nem akarok. LÉNYEGTELEN, mondtam, vagy valaki elvesz tisztességesen, mert szeretném átélni, milyen összeházasodni valakivel, vagy leszek egyedül, de őszintén nem hat meg, hogy ki akar úgy velem lenni, hogy erre nem képes. Kiskutyát is szerettem volna. Nem a társadalmi elvárások miatt, hanem az élmény miatt, ami számomra értéket és boldogságot képvisel. Értelemszerűen ha abban nem lett volna partner a párom, akkor nem egymást keressük.

Vannak dolgok, amik fontosak nekem. Például hogy legyen esküvőm azzal, akivel komolyan gondoljuk. Vagy hogy legyen egy kiskutyám (van), akit a párom is ugyanúgy imád. Vagy hogy majd legyen egy házam, aminek a teljes belső terét én tervezem meg. Nem azért, mert elvárják, hanem mert nekem ez fontos. És fontos a karácsonyi vacsora, fontos újévkor a virsli.

A családom nem intoleráns sznobok halmaza, nem azért csinálom, mert nekik akarok megfelelni. Ők elfogadnának akkor is ha meleg lennék és szingli egész életemben. Sosem nyomasztottak ezzel. Azért csinálom, mert boldoggá tesz. És aki ebben csak a megfelelési kényszert és a képmutatást veszi észre, azzal szeretném tudatni, hogy ő az utolsó, akinek meg akarok felelni.

És ja, az én szememben is langyos fos egy élettársi kapcsolatban megöregedni. Nem másokét ítélem annak, hanem azt, ha nekem kellene abban lenni.

Hogy ki milyen relációban érzi jól magát a párjával az ő dolga. Attól, hogy valakik sosem házasodtak össze, nem lesznek kevesebbek a szememben, mint akik igen. Én a magam esetéről beszélek. Tőlem ne akarja ezt az élményt senki elvenni, mert lecsavarom a golyóit.

1-es vagyok. Lehet ezen vitázni, hogy fontos-e a papír, vagy nem fontos. Ezt mindenki maga dönti el. Azért én időnként jókat mosolygok magamban, amikor a nagy parádés pitsarázó lagzik után sorban válnak el az emberek, mi meg párommal szerényen még akkor is együtt vagyunk, amikor ezek az illetők már a 3. vagy 4. párjukat fogyasztják.

Nem a papír a lányeg, hanem hogy mennyire illesz össze a kedveseddel, mennyire szeretitek egymást. Kitartotok egymás mellett mondjuk 8 év múlva is, amikor már sok házasság kezd ellaposodni, amikor a gyerekek miatt jönnek a nehézségek, stb. Ezen van a lányeg, nem azon, hogy mit mutatsz kifelé a külvilágnak.

Ne foglalkozz ilyenekkel.Konkrétan most olvasok először ilyet.Én totál le..om,hogy ki házas,és ki nem.Semmi közöm hozzá.Én voltam,és nem volt jó.

Most nem vagyok az,és élettársam van.És fényévekkel jobb a kapcsolatom,mint amikor házasok voltunk.

Szval semmi köze a házassághoz,vagy az élettársi kapcsolathoz,annak,hogy milyen minőségű a kapcsolat.

De tudod mit!Ha most azt mondaná nekem,hogy házasodjunk meg,akkor máris elmennénk megházasodni.

Na,szoval ennyi az én szememben az egész cirkusz le van sz..va!

Nekem az számít,hogy jól érezzem magam,a többiek meg vonuljonak el a pi.chába,kit érdekel!