Vannak itt olyanok (rajtam kívül), akiknek tényleg nincs semmi igényük az ajándékozgatásra, beleértve az apró, hétköznapi meglepetéseket is?

Ettől én nem érzem magam jobban szeretve, mint nélküle, éppen ezért eszembe sem jut, hogy romantikus gesztus gyanánt hazaállítsak pl. csokival a boltból. Ha megkér valamire a másik, akkor természetesen a kedvére teszek, meg arra sem sajnálom a pénzt, hogy meghívjam, ha úgy adódik, de igazából ennyi. A szeretetemet másképpen mutatom ki, ott vagyok neki, lelkizek vele, áldozatokat hozok érte, abban vagyok a segítségére, amiben csak tudok, illetve meglehetősen bújós-ölelkezős-puszilkodós típus vagyok.

Az általános tapasztalatom az, hogy aki így áll hozzá az ajándékozáshoz, azt elhordják mindenféle önző, érzéketlen tirpáknak, és feltételezik, hogy akkor az illető nem is szeret örömet okozni a párjának, én meg sosem tudtam mit kezdeni ezzel a jelenséggel.