Engem az idegesít, hogy egy csomó embernek jó párkapcsolata van, nekem meg sose. Sosincs olyan nagy problémájuk a kapcsolatukban, mint amik nekem. Hogy lehetnék végre én is normális kapcsolatban?

A legtöbb párkapcsolat szar, csak ugye azt nem látod. Azért szakít annyi ember, azért csalják össze-vissza egymást, azért hazudoznak mert egyátalán nem jó a kapcsolatuk. Nagyon kevés a normális párkapcsolat, ahol kölcsönösen tisztelik, becsülik és szeretik egymást.

Néha nekem is eszembe jut hogy jaj de jó másoknak, milyen könnyen összejönnek valakivel, milyen jó hogy van egy társuk. Aztán rájövök arra amit az előbb írtam. Hát erre én nem irigykedem. Inkább vagyok egyedül mint egy rossz, mérgező kapcsolatban.

Ez nagyon ismerős érzés. Igaz, nálam onnan indul, hogy nem kell folyamatosan odafigyelniük mindenre, de szó szerint mindenre, hogy ne legyenek kidobva, ráadásul rövid időn belül. Nekem meg a legkisebb semmiségért is repülés, illetve ghosting a jutalmam.

Épp nem hoztam ki magamból a 100%-ot aznap, hanem mondjuk bénán állt a hajam? Evés után maradt egy pici kajadarab két fogam között? Punnyadtabb voltam? Nem voltam elég jófej a nővére szerint? Bármi apró kis szrság miatt azonnal jön a kiábrándulás, aztán a többi... Másoknál ez fel sem merül, ha nem is bármit, de ennél jóval többet megengedhetnek maguknak anélkül, hogy instant megszabadulnának tőlük, és már felejtenék is el őket.

#7

És elsőre tényleg azt hinnéd, hogy ez így van. Aztán valójában sajnos bármit tarthatnak "kiábrándítónak", ami emberi. Mert hát milyen dolog már az, hogy nem tökéletes az illető.

Szomorú ez.