Defektes vagyok, ha nőként ilyen az Ízlésem a férfiak terén?

Határozott, domináns, magabiztos alatt nem az értjük, hogy nyomjon el minket és egy szavunk sem lehet. Egyenlő partnerekről beszélünk.

Azt értjük ezalatt, hogy olyan férfira van szükségünk, aki nem bólogat mindenre mint a kiskutya, kimondja a véleményét, nem fél (normális) vitába szállni, nem hódol be mindennek, van tekintélye, tisztában van az értekeivel és nem mulya, aki hebeg habog, ha nőt lát.

Én is így vagyok ezzel. Nem akarok sem csicskát, sem főnököt, csak egy társat és ez úgy gondolom, sikerült is.

Ha valali le akar dominálni, azzal hamar ösdzeakad a bajszom, nem bírom, ha valaki hatalmasodik, mert apám is ilyen pöts. A papucsokkal meg az a baj, hogy egy meglepetésre, önálló gondolatra, saját személyiségük vagy akaratuk megmutatására sem alkalmasak, ezáltal a kapcsolat ellaposodik.

Szerintem amikor az ember lánya (többek között én is) azt írja, hogy határozott, magabiztos, domináns férfire vágyik, akkor nem úgy érti, hogy a nap minden percében, az élet összes létező helyzetében legyen olyan, és a nőnek ne hagyjon teret. Én is ugyanezeket fontosnak tartom egy férfiben, de attól még mellettem nem maradna meg egy olyan pasi, aki le akarna dominálni és el akarna nyomni, az én személyiségem ezt olyan szinten elutasítja (azt a végletet is, amiben a pasi bólogatós kutyusként csaholna mellettem), hogy képtelenség lenne velem nem egyenrangú kapcsolatban élni. De ettől még elvárom, hogy a férfi a véleményét, gondolatait, érzéseit határozottan, magabiztosan vállalja, hogy ha úgy hozza a szükség, akkor ne tétovázzon döntéseket hozni és megtenni a szükséges lépéseket. Ez szerintem nem zárja ki, hogy a kapcsolatban amúgy egyenrangúak legyünk, és azt sem, hogy néha ő gondoskodjon rólam, néha meg én róla. Egy magabiztos férfi a gyengeségeit is magabiztosan felvállalja, nem fél kimutatni az érzéseit és a sebezhetőségét sem.

Szerintem csak a legritkább esetekben, vagy legalábbis csak bizonyos személyiségű nők azok, akik valóban arra vágynak, hogy a férfi uralkodjon felettük, a legtöbbeknek bár fontos, hogy egy határozott, önálló párjuk legyen, igenis ugyanúgy elvárás az egyenrangúság, mint ahogyan neked.

#2

De akkor ezt miért állítják be úgy, mint a mulya balfék "ellentétét", holott ez nem az ellentéte. Ez a "határozott" csak egy sima normális viselkedés, egyáltalán nem kellene "határozottnak" nevezni, mivel a "határozott" szóhoz manapság sajnos az agresszív barmokat szokás csatolni, mivel ők maguk általában "határozottnak" titulálják önmagukat, ami pontosan olyan hibás, mint a mulyák ön "lekedvesezése".

Így jobb lenne az alábbi rendszert ráhúzni, ha már mindenképp kell egyet:

mulya balfék - normális személy - agresszív baromállat

Az én ízlésem is hasonló.

Lehet, furán hat, de nekem anyukám unokatestvére az etalon. Külsőre nincs semmi tipikusan vonzó tulajdonsága (pl. nem magas, nem nagydarab, nem izmos-sportos, nem is mondanám jóképűnek stb.), csak valahogy úgy egyben van, tehát nem is ronda vagy aránytalan vagy akármi. A személyisége imádnivaló. :) Nyoma nincs dominanciának, keménységnek, mégsem papucs. Egy nagyon békés, szelíd, igazán kedves ember (de nem nyálas, és nem is kamu-kedves, rejtett agresszióval). Vicces, de nem ez a stand-upos, illetve "szakad az egész társaság" jellegű. Helyén van az esze és a szíve, megbízható, rendben van az értékrendje. Tőle sosem félnék, hogy mikor ver át, mikor fordul ki magából, és csinál valami elképesztő disznóságot. Nem bánt, egyáltalán nincs benne bántalmazó hajlam, verbális-érzelmi sem. Mellette szabad és önmaga lehet az ember, nagyon toleráns. És nem kell attól sem tartani, hogy a rosszabb napok, nehezebb időszakok kihozzák belőle a klasszikus kritikus, elégedetlen, szájhúzogató, félre-, majd lelépő működési mechanizmust.

Hasonlóra vágyom. Persze hiába :D

Sok ilyen nő van, van ilyen nő ismerősöm is, kb sosem volt hosszabb párkapcsolata.

Én meg férfiként vagyok úgy, hogy képtelen lennék elviselni, ha egy nő irányít, dirigál, utasítgat.

Én se vagyok egy irányítgató típus, de engem se irányítson senki.

Az ember nem egy főnökre vágyik egy kapcsolatban, hanem egy társra, logikus módon.

Aztán lehet, én is irányítgató típus vagyok, még nem mondta vissza senki.

Valószínű az ilyen embereknek nehéz a társkeresés.

Sok nő mondja, hogy az egy gyenge férfi, aki nem visel el egy domináns nőt. HAHAHAHA. Várom az ilyen nőcik megkeresését. :)

De valószínű a 2 dudás egy csárdában történet lesz belőle.

(legutóbb a nővéremmel őrjöngtem egy hatalmasat, hogy egy egész kerület hallgatta, na ő egy irányító típusú nő)