Miért nem tudom túl tenni magam a múlt dolgain?

Valahogy az mindig könnyebben eszembe jut, ami fáj. Pár hónapig együtt jártam valakivel. Az elején azt éreztette velem, hogy mennyire szeret, még kis ajándékokkal, édességekkel is meglepett. Azt mondta hogy annyira szeret, hogy szeretné, ha egyszer a felesége lennék, mindezt már pár hét után mondta. A szép szavaitól pedig életemben először, én is egy értékes, jó embernek éreztem magam. Akkor örültem, hogy végre valaki értékeli, hogy milyen vagyok.

De kb. 2 hónap után minden más lett. Egyszer elmentünk vásárolni, és azt mondta hogy válasszak ki magamnak bizonyos édességeket, mert ő azt nem veszi meg, ami drága. Holott sose kértem tőle, hogy vegyen bármit is nekem. Azt mondta egyszer a benzint is leméri, hogy mennyit fogy a benzin, míg ideér ahol lakok.

Az exeiről is beszélt nekem, volt olyan akit sajnált, hogy nem sikerült vele szexelnie. Azt mondta volt olyan akivel csak egyszer randizott, de utána már nem találkozott vele, mert k******s. Viccelődött olyan dolgokkal, amikkel engem nagyon megbántott.

De ahhoz képest nekem miket ígérgetett, ehhez képest 1 évvel a szakításunk után már mást vett el feleségül, mert gyerekük lesz. Fáj hogy én ennyire nem értem semmit.