Mit tapasztaltok, hogy egy kapcsolatban általában a nő épül be a férfi baráti társaságába, vagy fordítva?

Erre nem lehet általánosan válaszolni. Nő vagyok, és rengeteg barátnőm van. Persze nem mindenkivel tartok napi kapcsolatot de érdeklődő vagyok, felveszem a telefont, találkozunk. A párom viszont munkamániás, és jobban elengedte a barátait, szinte nullára csökkentve a kört.

Tehát nálunk adott a helyzet, bár hozzáteszem: nem kell beépülnie a baráti társaságomba.Vannak olyan barátaink akikkel párban szoktunk találkozni, de a többsége az én barátnőm, és nem kell a párom a találkozóinkhoz.

A férfiak sokkal hajlamosabbak bennemaradni az ilyen semmit nem érő, alibi, "legyen kivel elmenni kocsmázni" barátságokban. A férfi baráti társaságok nagy része egy forintot nem ér, nincs valódi kötődés, nem is igazán szeretik egymást. Amint valaki kilép az ajtón már megy is a savazása, hogy ez mekkora gyökér. Azért haverkodnak, hogy ne legyenek addig se egyedül. A jelenlegi párom előtt minden kapcsolatomban hallgattam, hogy ez meg az a haverja mekkora egy szerencsétlen lúzer. Aztán valahogy mégis folyton össze kellett velük járkálni hiába nézték le meg szidták egymást. És valahogy ezt nagyon nehezen tudják elengedni akkor is amikor kapcsolatuk lesz. Nem véletlen, hogy az ilyen felszínes alibi baráti társaságban lévőknek valahogy sosincs épkézláb kapcsolata, hosszú távon senki nem viseli el ezt a képmutatást meg gyengeséget.

A nők sokkal könnyebben lépnek ki ezekből a felszínes szarokból hogyha ott van biztos pontként a párjuk és már nem kell alibi meg társaság. Ezért van főleg ez a jelenség.

Nem tudom ki hogy van vele. Nekem vannak barátaim és velük is igénylem a programokat. Páromnak is vannak és ő is néha megy. Egymás barátaival is jól megvagyunk.

N27