Vajon ha a tetteket figyelve a tapasztalat az, hogy szeretve van az ember, de a szavak mást mondanak akkor melyiknek érdemes hinni?!

Akkor egyiket se, mert a kettő üti egymást.

Ha pl. otthon a négy fal között babusgat, de társaságban ridegen szól hozzád, esetleg csicskáztat, akkor nos, szeret téged valójában?

A kettőnek összhangban kell lennie egymással.

Köszi a példát.

Láttam már olyat, hogy a nem szerelmes végül elvette/hozzáment a szerelmeshez, mert azt gondolta ha ennyire szeretik, kitartanak mellette az neki csak jó lehet.

A történetek folytatását sajnos nem ismerem. Meddig tartós ez, vagy van-e megcsalás stb.

Pasik esetében én a tetteknek hiszek inkább. Nem minden pasi a szavak mestere, van, aki egyáltalán nem képes az érzéseiről beszélni. Szóval nekem az a fontos, hogy ott van-e mellettem, amikor szükségem van rá, hogy képes-e megtenni valamit értem, amit amúgy nem tenne meg.

Persze ha a szavaival folyamatosan bánt, az már egy másik véglet, de volt már olyan, hogy konkrétan elküldött, szakított, de a végén mégis mellettem maradt, nem tudott elengedni.

Én is mondok olyat, amit nem gondolok komolyan... De ha a tettekről van szó, ott az ember nem csinál olyasmit, ami teljesen az elveivel ellenkező dolog.

Egyértelműen a tettek számítanak!

A szavak mind elszállnak, bizonyítani tettekkel lehet.

Pl. most azt mondom neked, hogy szeretlek, de mellé folyamatosan csak hitegetlek,megbántalak, zsörtölődöm veled, nem segítek semmiben, nem puszillak meg, nem csinálok semmit. Akkor mit fogsz gondolni, hogy valóban szeretlek? Hát szerintem nem.