Hogyan küzdjem le az amiatt érzett frusztrációmat, hogy a párom sokkal jobban keres, mint én?

A sokkal jobban keres azt jelenti, hogy kb 5x többet, de én meg sem merem kérdezni, hogy mennyi az annyi. Kb 5 hónapja vagyunk együtt, de most mertem rakeresni, hogy az ő szakmájában mennyit keres valaki havonta. Ami a legrosszabb esetben is 400.000 Ft egy kezdőnel, de ő már több, mint tíz éve dolgozik ebben a szakmában és váltson gondolkozik, mert máshol a dupláját kereshetne, mint a mostani cégnél, ami kezd csődbe menni. El sem tudom és akarom képzelni, hogy az mennyi lehet. Én soha nem fogok még a közelébe sem jutni ennek, mert hiába szép a szakmám és van presztízs értéke, de ebben az országban egyre inkább kezdik elsorvasztani ezt az ágazatot. Váltani nem akarok, mert nekem ez hivatás, hiszek benne és szeretem, nekem ez az identitásom része. Amúgy nem egy szegény családból jövök, persze gazdagok sem vagyunk, de nem is nelkuloztunk soha.

Ő ezt nem érezteti velem, de nekem mégis gombóc van a torkomban, ha ez eszembe jut. Azt érzem, hogy kompenzalnom kell. És zavarnak azok a megjegyzések, amiket környezetem tesz néha. Pl.: hogy jó pasit fogtam ki, meg tartsam meg, nehogy elszurjam. Állandóan azt emelik ki, hogy milyen autója van, meg hogy saját lakása stb. Pedig szerintem nem ezek a fontos "tulakdonsagai". Engem nem ezzel fogott meg. Ha bunkó, paraszt, unintelligens, sivár lelkivilagu, tiszteletlen s*ggfej lenne, nekem akkor sem kellene, ha kacsalabon forgó kastélya lenne. Én még azt sem tudtam, hogy milyen autónak számít az, ami neki van, csak az tűnt fel, hogy szép a színe, meg kényelmes és, hogy fogalmam sem volt először, hogy mi az a kis képernyő a műszerfalon, ami pittyegett. (Később megtudtam, hogy az a tolatoradar.😅)

Más is érezte már ilyen okok miatt kényelmetlenül magát?