Ez így érthető a részemről ebben az esetben?

A barátnőm és én külön városban lakunk. Egy éve vagyunk együtt, és ez idő alatt mindig én mentem hozzá, eleinte míg ismerkedtünk és friss volt a kapcsolat ennek így is kell lennie, semmi kétség. Ha jött is nálunk, akkor is én hoztam el, majd vittem haza. Neki nincs jogsija, csak a testvérének. Egy alkalommal el is hozta egyszer, valamint egyszer itt volt dolga a tesójának, és akkor is jött vele.

Azonban nekem most nincs munkám se, a fogaimat is épp most vagyok kénytelen rendbe rakatni, az albérletem is fizetnem kell, ha nem is tartózkodom ott, ergo sok kiadásom van.

Örökösen nem tudok csak én menni, ő viszont ezt elvárná, mert csalódott, ha mondom, hogy ma nem találkozunk, csak holnap. Ő azt hiszi, hogy nincs kedvem. Viszont bármikor most nem tehetem meg, hogy beüljek és robogjak is (~50 km oda-vissza). Olyan is van, hogy a város közelében ahol ő lakik, tegyük fel mennem kell valami okból kifolyólag kedden, akkor nem megyek csak el hozzá hétfőn, mert miért ne, hanem egybe kötöm, és elhozom úgy.

Ez így nem érthető a részemről? Tudom, hogy nem rajta kell spórolni, de ha lehet, akkor igyekszem kicsit. Autóm sincs, a családival járok, mert a vírus miatt abbamaradt a gyűjtésem is rá ideiglenesen, viszont üzemanyagra és másra sem kérhetek, hanem természetesen a spórolt pénzemből fizetek mindent.