"Végső elkeseredettség miatt" leszbikusnak lenni? L/18

Egyrészt nagyon félek a fiuktól, mert régebben rengeteget piszkáltak a külsőm miatt. Viszont kb. két éve ennek vége ,de én azóta is dadogok-remegek(-bevagyoksz@rva) ha egy ellenkező neművel kell beszélnem. Még sose volt barátom, nem azért mert nem akartam, hanem mert senki sem közeledett felém. "Érzékenyebb lelkületű" révén sajnos mindig is szerettem volna, ha van mellettem egy fiú, akivel kölcsönösen szeretjük egymást, kedves és gyengéd... igen, ez a mondat már majdnem csöpög... erről lemondtam... Gondoltam akkor legalább dugjanak meg, hogy az önbizalmam ne legyen a béka segge alatt amiatt, hogy nem kellek senkinek. Mivel nálam nem próbálkoztak, én kezdtem el finomabban "nyomulni", csak a neten. Szórakozóhelyekre a szüleim se engednek, őszintén szólva én is félnék egyedül menni :D (nincs olyan ismerősöm aki eljönne velem) Természetesen semmi sem lett belőlük, még egy szimpla személyes találka sem...

Most olyan "holtpont" érzésem van, és nem akarok több pofára esést, ezért szeretném megpróbálni lányokkal. Fogalmam sincs, hogy menne-e...

Aki érzete már hasonlóan "balf@sznak" magát, adna tanácsot, hogy most mit csináljak? ._.