Barátság/plátói szerelem. Ti mit tennétek?

2 éve ismerek egy pasit, akivel anno egy ideig egy helyen dolgoztunk, illetve én gyakornok voltam náluk. Valahogy kiderült, hogy sok közös van bennünk, és elkezdett egyre többet írogatni. Aztán sokáig szinte folyamatos kapcsolatban voltunk minden egyes nap, akkoriban többet is találkoztunk. Ezzel még abszolút nem volt gond, mert pusztán baráti volt a dolog. Majd elkezdett flörtölni, egy intimebb kapcsolatot kialakítani, ilyen kicsit “ketten a világ ellen” kapcsolatban voltunk. Ami azért baj, merthogy nős és családapa. Én annyira nem vettem ezt komolyan, mert úgy voltam vele, hogy ő ilyen típus, meg jóval idősebb is szóval valszeg élvezi az egoboostot is stb.

De aztán kezdett a dolog odáig fajulni, hogy tényleg éreztem, van indulva. Egyszer együtt töltöttünk egy éjszakát (nem Szexuális értelemben), Ami után valami nagyon megváltozott, mert mindketten érzetük, hogy ez már csak egy irányba mehet. Ezt követően nagyon visszavett, jo ideig nem is hallottam róla. Ez eléggé fájt, de abszolút megértettem, bár haragudtam is, hogy ha amúgy nem akar semmit, akkor mi a francért cseszte el a sokáigjól működő baráti kapcsolatunkat?

Akkorezen túltettem magam, feldolgoztam, úgy voltam vele p, hogy ennyi volt. Eléggé hiányzott, mert túlságosan bedolgozta magát az agyamba, de lassan kezdtem elfelejteni. Majd megint visszaszivárgott az életembe, habár nem olyan intenzitással, mint korábban. Azóta érzem, hogy meghúz egy bizonyos határt, ugyanakkor még mindig nyomul időnként, és Tesz arra utaló magatartást, hogy többet is akarna. Próbálom ezeket nem komolyan, ponra venni. Én most már abszolút visszavettem az ilyen jellegű közeledéseimet. Eljutott az agyamig, hogy ő foglalt, már nem is mennék bele semmilyen viszonyba (volt egy időszak, amikor megtettem volna). Hezitáltam, hogy szakítsak-e meg vele minden kapcsolatot, de úgy voltam vele, hogy nagyon kedvelem, hiányozna, ha teljesen eltűnne az életemből. Ezért arra kapacitáltam az agyam, hogy ő csak barát, a családja az első számú prioritás, én sosem leszek, de baráti szinten tartható a kapcsolat. Csakhogy úgy látom, hogy ez részéről nem megy. Akárhányszor találkozunk (amúgy most már baromi ritkán, ami miatt fel is erősödött bennem a kérdés, hogy ha ennyire nincs köztünk valódi kapcsolat, akkor minek erőltetjük online/telefonon), mindig átlépi azt a bizonyos határt, és mindig kitalál valami jövőbeni programot/ígéretet, amivel mintha biztosítani akarná, hogy valahogy kapcsolatban maradjunk, még ha amúgy alig érintkezünk is. Ez egyre jobban fáraszt. És idegesít is, mivel végül nagyon ritkán valósul meg, hogy tényleg találkozunk. Mintha egyszerre akarná, hogy jelen legyek az életében, ugyanakkor tart is tőle, és nem akarja megcsalni a családját.

Belefáradtam ebbe. Ez egy ördögi kör, már jó ideje ez megy h no contact, majd megint közelebb kerülünk/beszélgetünk, átlép egy határt, ez elkezdi zavarni aztán megint visszalép. Nagyon - nagyon sajnálom, mert őszintn bírom, és szerettem volna megtartani barátilag, de kezdem úgy látni, hogy ezt lehetetlenné teszi. Ti mit kezdenétek ezzel a helyzettel?