Lányok, mennyire vagytok szelíd, békés természetűek?

Veled attól még lehetek szelíd.

Nekem arról, amit leírsz, nem a szelíd jut eszembe, hanem egy bamba kis robot, aki apuci kedvéért folyton mosolyog.

De emberekkel nem szoktam genyó lenni. Forrok magamban. Nem mehetek oda idegenekhez, hogy "hé, használj már deot".

Magamban simán eldühöngök, de soha nem támadok rá senkire a magam dühe miatt.

Ha megyek valahova akárkivel, pár, tesó, szülő, és mondjuk előttünk valaki csak úgy szélnek ereszti a szemetet, tuti dühös leszek, és elkezdem mondani a velem lévőnek, hogy "ez mekkora paraszt, ki nevelte ilyennek", stb., de nem fogok emiatt üvöltözni.

Nem szoktam másokat hibáztatni a saját érzelmeimért, nem vagyok olyan, mint azok a szülők, akik a gyerekeiken verik le, ha rossz napjuk volt, mert velük mernek kiabálni.

Nem teszek hangos megjegyzést, a mellettem lévő emberemnek mondom el emberi hangon, ha nem tetszik valami.

Ismerem jól azokat a hangosan "suttogó", és "addig néz téged, míg észre nem veszed, hogy néz, hogy aztán megrázhassa a fejét, hogy tudd, hogy valami nem tetszik neki" embereket, nem az vagyok.