Hogyan lehet definiálni ezt az érzést? Hogy lehet rajta túl lenni?

Kb. 2 évvel ezelőtt megismertem egy férfit. Nem részletezném, mert a végtelenségig lehetne, a lényeg hogy az egyik legjobb, legkülönlegesebb ember akit ismerek, szinte rögtön megtetszett (kívül, belül). Akkor még többször futottunk össze társaságban. Sose mutattam ki hogy nekem tetszik, részben az önbizalmi problémáim miatt (amin azért sikerült javítani bár most sem 100%) részben pedig mert akkor még nem voltam túl valaki máson. Így tehát sose történt semmi, aztán egyre kevesebbet találkoztunk.

Nem vagyok és nem is voltam belé szerelmes (voltam már szerelmes korábban és az nem ilyen volt). Időközben voltak más emberek is akik megtetszettek, de időről-időre ő jut/jutott eszembe hogy ő más mint mások. Nem jobb vagy rosszabb egyszerűen csak különlegesebb, mélyebb nyomott hagyott.

Azt még meg kell jegyeznem hogy ha több időt töltöttünk volna együtt és hagyom hogy elragadjanak az érzelmeim baromi könnyű lett volna beleszeretni.

Ezt hogyan lehet meghatározni? Szeretném picit jobban megérteni magam, amiatt. Nem szerelem, de nem is egy sima vonzódás, kialakultak már bennem érzelmek, de kvázi egy köztes állapot.

Volt már valakivel hasonló? Hogy lehet túljutni ezen? Sajnos a társkeresésben is hátráltat, mert sokszor hozzá, az ő személyiségéhez hasonlítom az embereket.