Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért lehet az, hogy folyton érzem, hogy az én életem nem tart sehová?
Amióta befejeztem az egyetemet, folyamatosan úgy érzem, hogy küzdök és szenvedek.
Ezt nem kell teljesen szó szerint érteni, mert nyilván történnek velem jó dolgok is, meg nagyon hálás is lehetek pár körülményért, de összességében sajnos akkor is ez a helyzet.
Amíg több ismerősöm, barátom is kb. egyből egyetem után talált egy tök szuper állást, és ott vannak már mióta, nekem volt egy csomó munkahelyem, ráadásul többségében még is ki rúgtak, olyan indokokkal, hogy pl. nem mosolygok eleget, nem pörgök eléggé. (Ja, és ráadásul diplomával csak eladói munkákra vettek fel.) De én magam sem szerettem ezeket a helyeket, mert elég rabszolga munka volt mind, és nem is igazán passzol hozzám a kereskedelem.
Közben a magánéletem is egy katasztrófa volt. Sok próbálkozás és kapcsolatféle, de örökké csak a veszekedések meg a kínlódás ment, nagyon sokat sírtam is ezek miatt, mivel nehezen viselem a szakításokat.
Több barátommal is megszakadt a kapcsolat, mert összevesztünk, vagy eltávolodtunk, vagy elkezdtek tojni rám.
Jelenleg azt mondták, fel fognak venni egy nagyon jó munkahelyre, de már hónapok óta húzódik, néha úgy tűnik, sosem lesz belőle semmi.
Egy extra édes barátom is van most, de külföldi, és úgy alakult a helyzet, hogy kint talált most csak a munkát, a határzár meg karantén miatt pedig találkozni sem tudunk jelenleg. Habár mindig mondja, hogy minden rendben lesz, meg rengeteget törődik velem még így is, mégis nagyon szomorú vagyok, mert hiányzik vele az intimitás.
Mással is van ilyen, hogy sosem jön össze neki semmi? Mert én nagyon bele vagyok fáradva ebbe. :(
Amikor jobb időszakom van, boldognak érzem magamat, és kezdenek jól alakulni a dolgok, utána mindig elcsesződik minden, és nem értem, hogy miért... Mit rontok el?
24N
válasza:Semmit nem rontasz el.Ez a karmád,vagy nevezd,aminek akarod.Vannak,akik szinte nulla befektetéssel elérnek valamit,és vannak,akik megfeszülve érik el.Nincs magyarázat.
Túlmenően azon,hogy igazából megtettél e mindent,szorgalmas voltál e,láttad e a lehetőséget stb.Nem.Nem erre gondolok.Van ezen felül még valami.Nevezzük sorsnak,szerencsének,akárminek.
Én akkor döbbentem rá,amikor belecsöppentem egy háború kellős közepébe!Erre kb 0,00%esélye van legtöbb embernek ugye.Főleg ha az Európára gondolunk.Nos az első héten egyszerűen nem hittem el.Ez nem lehet,hogy megtörténik!Hogy pont én?Mit keresek én itt?
Ez egyszerűen nem is a valóság,no de majd felébredek,mert ez csak álom lehet!!
De nem ebredtem!Nem akar vége lenni!
És utánna jöttek a további felfoghatatlan dolgok.És csak jöttek.Miközben a saját,ill mások bőrét próbáltam megóvni,más,ugyanekkor meg éppen azon agonizált valahol,hogy mit csomagoljon uzsira,vagy hogy érje el az előadást ,a szemináriumot,mikor lesz buli Józsiéknál.
Kész voltam!
Végül mindent túlélce,Ez hozzásegített viszont,hogy megértsek valamit.Mindig a lehető legtöbbet,tudásom szerint a legjobbat kell nyújtanom,és lexarnom azt,amivel szemben nem tehetek semmit.
Más szemléletet adott.Megtanított arra,hogy dolgozzak keményen valamiért,de arra is,hogy nem minden rajtunk múllik.El kell fogadni,mert megőrülsz.
válasza: válasza:24 évesen itt pityegsz:DDDDDDD
Én meg azt hittem egy megtört 40-50év közti emberről van szó....az eszem megáll...
Az élet lent s fentből áll, majd föld alattból, ahova mindenki tart végül ugye.
Addig meg apró célokat tűzzél ki magadnak, de csak annyit, amit tudsz is vinni 100%-ban...s haladsz előre lám;)
Szerintem te még magadat sem ismered s elvárásaidat másoktól barátság vagy párkapcsolat terén...látsz ezt azt a trendből s az szerint kacsázol velük pedig elveidhez kell hűnek lenni, nem a trendhez...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!