Körülbelül fél éve van az hogy mindig magányosnak érzem magam és utálom saját magam mindig gondolkodom és abból az jön hogy nagyon ideges vagyok. Társaságban egyáltalán nem tudok meg maradni mert teljesen bepànikolok valaki hasonlóképpen van így?

Menjél pszichiáterhez, nagyon rád férne, ugyanis az általad írtak alapján súlyos gondok vannak veled. Gondolom, te sem ilyen szociálisan durván visszamaradott állapotban kívánod leélni az életedet. Egyébként én se rajongok a társasági életért, de én legalább másfél-kettő óráig helyt tudok állni, szórakoztatóan, a másikra odafigyelve el tudok egy pár emberrel (nem az összessel) beszélgetni, csak ez nagyon ki tud meríteni. A bepánikolás viszont már patológiás, kóros tünet. Ettől mindenképpen meg kellene szabadulnod, mert így nem lehet funkcionálni, maximum ha el akarsz menni remetének (amihez ugye, az kell, hogy kemény természeti környezetben, komfort nélkül élve tudj magadról gondoskodni).

Teljes mértékben egyetértek az #1-essel. Aki hasonló problémáktól szenved az egyedül már nem fog tudni kimászni a gödörből, ez jelentősen rontja az életminőséget. Meddig akarsz így élni, szenvedni, kirekeszteni magad? Tényleg keress egy jó pszichiátert - nem két hónap múlva, hanem már MOST kezd el nézegetni a neten a magánrendeléseket. Hidd el életed legjobb befektetése lesz!

Mondjuk többé kevésbé a fél ország így van az újdonsült vírus miatt, ne pánikolj nem biztos hogy beteg vagy egyáltalán agyilag, lehet hogy csak nem vagy egy pléhpofa, és megvsel a bizonytalanság. Gondolkodj el az okokon, és ha nem találsz ilyeneket, menj lélek dokihoz. Ha vannak okok akkor meg gondolkodj megoldáson.