Most mi tévő legyek? Érdemes ezt folytatni?

Több mint egy éve együtt vagyok a barátnőmmel. Nekem is ő az első és neki is én vagyok. Igazából tök jól megvagyunk. Tavaly mikor megismertem úgy volt, hogy oda fog jönni tovább tanulni ahova én, egyébként pedig 80 kilométerre lakik tőlem. Aztán úgy alakult, hogy mégis a lakhelyén tanult tovább.

Nem tudom, hogy akkor még annyira új lett volna a helyzet, vagy időközben ennyire elmélyedt a dolog, de tavaly ezt még úgy oldottuk meg, hogy hétvégente találkoztunk. Nyílván volt olyan, hogy kimaradt 1-2 hétvége tanulás vagy egyéb dolog miatt, de lényegében megvoltunk, nem volt semmi baj. Minden nap beszélgetünk chat-en, este pedig videohívásban, mint ahogy most is. Igazából ez így tök jól ment, aztán jött az első nyarunk. Mondanom sem kell, hogy sokkal többet, gyakorlatilag amennyit csak tudtunk együtt voltunk.

Aztán eljött újra a szeptember. Megint jött a hétvégés felállás. Sajnos azonban itt is előfordult nem egy olyan eset, hogy kimaradt 1-2, volt hogy 3 hétvége is. Volt, hogy továbbképzésre kellett mennie, volt hogy mindkettőnknek tanulni kellett és azért nem jött össze. A távolságból kifolyólag ugye nem a legegyszerűbb csak úgy átruccanni, mert hosszú az út, többször át kell szállni.

Ezt valamiért nem tudom olyan jól kezelni. Hiányzik, többet szeretnék belőle. De sajnos ezt még nem tudjuk megoldani. Annyira rossz amikor nem tudunk találkozni.

Lehet az is probléma, hogy eléggé ragaszkodó személyiség vagyok, túl sokat voltam egyedűl, magányosan. Korábban emiatt voltak problémáim is. Ő az első kapcsolatom és nagyon szeretem, mindenki mondja, hogy milyen szépek vagyunk együtt, összeillünk meg vigyázzunk egymásra stb. Tehát úgy tűnik működő képes lenne a dolog minden szempontból. Viszont mikor nem tudunk találkozni nagyon rosszul érzem magam. Nem találom a helyemet, egész nap rossz a közérzetem, feszült vagyok, gyomor idegem van. Tegnap óta már hasmenésem is lett ettől, mert kiderült, hogy mégsem tudunk találkozni 2 hétvégén egymás után megint (3 hétig nem láttuk egymást, aztán találkoztunk, most pedig még 2 hétig nem fogjuk). Tudom, hogy ez így nem jó, de nem tudok rajta változtatni. Sokat próbálkozok, de nem akar elmúlni, nem tudom elnyomni ezt az érzést.

Attól félek, hogy elfogunk távolodni egymástól és befurakszik valaki ebbe a kapcsolatba és tönkre megy. Ezt nem szeretném.

Már az is megfordult a fejemben, hogy mi van akkor ha ez mégsem működik? Én nem ezt szeretném, messze van és én ezt nem bírom. Viszont nagyon szeretem és nem szeretnék szakítani vele. De sokszor mégis ez tűnik az egyetlen kiútnak.

Nem tudom, hogy most mit tegyek.

Van ennek értelme így?

Hogy tudnék változtatni magamon? Ez nem jó és szeretnék változni, mert emiatt fog a végén tönkre menni minden.

Nektek mi a véleményetek?

21F