Az átlagos vagy átlagnál rosszabb külsejű, visszahúzódó, csendes férfiak jobban megbecsülik a barátnőjüket?

Helló. Ez emberfüggő szerintem. Volt régebben egy ismerősöm, akinek nagyon nehezen lett barátnője. Ahoz képest h nem jóképű gyerek, egy szép csinos kis aranyos barátnője lett. Egy év után megcsalta a lányt...

Előtte meg folyton sírt, hogy leszarják a nők. Meg azóta is..

Szóval ez emberfüggő. Attól hogy csendes, nem egy adonisz..még nem biztos, hogy hűséges ha netán alkalma van a párját megcsalni.

Nekem sajnos az a tapasztalatom, hogy nem. Mindig önbizalomhianyos voltam, aki nem mert olyan pasikra még csak gobdolni sem, akik tényleg jó pasinak számítanak. Inkább átlag alattiakkal, vagy atlagosakkal kezdtem. Az első pasim volt a legrosszabb: bantalmazo, önző személy volt, aki mindig másokat hibaztatott a saját szerencsétlensége miatt. Nem nézett ki jól, átlagos magasságú vplt, nálam kicsit alacsonyabb, ilyen kis vézna típus. Nem volt végzettsége, alkalmi munkái voltak, de mindenhonnan elkuldtek. Volt, hogy én vettem neki a kaját, én főztem rá, ruháztam, pedig még egyetemista voltam és diakmunkam volt csak, meg ösztöndíjam. Mellette sportoltam és mindig csinosan öltözködtem, szóval nem olyan vagyok, aki nem ad magára. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen pasi megbecsül egy ilyen lányt, de nem. Az ismerkedeseim során is az jött le, hogy azok a pasik, akik nem sikeresek a nőknél elkezdik gyűlölni őket és az első naiv nő issza meg ennek a levét, aki hajlandó szóba állni velük.

A mostani párom - persze még jó pár hülye után, aiket kifogtam - egy fejjel magasabb nálam, mindenfélét sportol, extrém sportokat is, diplomás, igazi nagymenő a munkájában, bőven fél millió fölötti a havi bevétele. Az autója felső kategóriás és mindemelett baromi intelligens, kedves, figyelmes, művelt, okos, elkepeszto a kommunikációja. Ha elmegyunk társaságba, én csak hátra dolok és élvezem, ahogy mindenkit levesz a lábáról, es mindenki az egekig dicséri nekem. Baromi büszke vagyok, hogy ilyen párom van. A tanulság az, hogy soha nem szabad kishituen hozaallni a dolgokhoz és ebben az esetben a megalkuvás nem opció.

"50 nő leírta"

Szerintem elég lesz az 2-3 személynek is. Akik közül az egyik az összes férfit gyűlöli (rendszeresek a "férfiak görények" jellegű beírások), a másik pedig aki ehhez lelkesen csatlakozik neki pedig lehetett egy ronda barátja aki gonosz volt vele, mert egyértelműen személyes érintettség sugárzik az írásairól a témában. Illetve még 1-1 alkalmi partnert találnak ebben.

De hol van ez 50 személy? A többiek nem szoktak ilyen fafejűen gondolkodni, csak úgy tűnik, mintha sokan lennének, pedig nem. Hasonlóan a "rinyálós férfi kérdésekhez" amiket szintén maximum 5-6 ember ír ki, csak szorgalmasan (a stíluson, a szóhasználaton érezni). Ne tévesszenek meg az ilyen illúziók.

19.

Majd ha mindenkinek kilesz írva a nickneve (és valahogy kiküszöbölik az egy embernek több regisztrációja van dolgot), akkor talán ellenőrizhetőbb lesz, hogy mennyit írt ugyanaz az ember, önmagát másnak kiadva, hogy "tömeg" hatást keltsen. Olyan ez, mint mikor egy tüntetésen direkt úgy fotózzák a népet, mintha sokan lennének, holott más szögből látszik, hogy maximum 40 ember hőbörög és nem "több ezer", ahogyan azt beállítani igyekeznek.

Itt is ilyesmi lehet a háttérben, ezzel elérni, hogy úgy tűnjön, mintha ez lenne a "nép gondolata", az "általánosan elfogadott tény" - ennek dupla előnye van. Az egyik, hogy sokan csatlakoznak egy nagyobbnak tartott csoporthoz (ez ösztönös reakció), illetve az a hatás legyen, mintha mindenki ezt gondolná, pedig dehogy. A politikában ez egy teljesen elfogadott viselkedés, elvtelen bár, de hatásos.