Kb. 80% azt írta, hogy könnyebb összejönni egy lánnyal és nehezebb utána együtt is maradni. Miért? Miért nem fordítva van?

Elmondom az én tapasztalatomat.

Amíg távolról voltam a lányokkal, akkor nagyon illuzórikus képet láttam róluk. A szépet, aranyosat, édeset találtam bennük, főleg a szexuális túlfűtöttségem miatt is. De amikor naponta 2-3x szexeltem a barátnőmmel és semmi tesztoszteron nem volt bennem, olyan volt, mint egy haver. Már nem csak a huncut kacérkodást kellett átélnem, hanem azt is, milyen ha totál kiakad, ha félreért, ha megsértődik, ha olyat mond, ami fáj. Az, hogy cuki és bájos, nagyon a felszín. Megismerve, előjönnek a bajai és az is, hogy nem tudunk jól együttműködni. Ilyenkor már kell belső lelki munka, beszélgetés, megértés, amik rettentő nehezek. A kapcsolat és a gyereknevelés szerintem a legnehezebb dolgok az ember életében, olyan keményen megdolgoztatja a lelket.

Gondoltam megoldani, hogy lehetne ezt. Olvastam a tantrikus szexről, hogy nem élvezek el, s akkor a lányban mindig látom a nőiességet, mindig vágyom rá, ezért alapból egy nagy figyelemmel vagyok feléje. (Nem sikerül nem-elélvezni, ezt nem részletezem...)

A másik, hogy már a legrosszabbra számítok annál is, aki tetszik és szeretem, és teljesen elfogadom, akármilyen is lesz. Készülök rá, hogy a bájos és boldog idők el fognak múlni, és az igazi kapcsolat akkor kezdődik, ha az ellentéteket felfedezzük egymásban, és azokon átmegyünk.

Miután meghódítottam egyes lányokat, kiüresedve éreztem magam. Mintha vége lett volna a kalandnak, a mókának. Már azt "csinálhatok vele", amit akarok. Nem tudom, valami kimúlik ilyenkor. Eléggé rossz ez a természet, de ahogy tapasztaltam, nagyon sok embernél jelen van.

A barátom azt mondta, ő neki akkor sokkal jobb, ha a lánnyal már összejött, mert egyre jobban megismerik egymást és jobban is szereti ezáltal.