Mit lehet tenni, ha kicsit depressziós vagyok a magánytól (nem szingliség)?

Van barátom, és minden szuper, de jelenleg nem tudunk találkozni a vírus miatt. :( Sokat videótelefonálunk és beszélünk, nagyon támogat és törődik velem, de azért nyilván ez még sem ugyanaz, mintha élőben is láthatnám.

A családom is klassz, velük sincsen semmi konfliktus, de többnyire velük is csak a telefon marad, mert a szüleim vidéken laknak, és kb. havonta egyszer tudok hazamenni, a nővérem meg mindig túl elfoglalt, legtöbbször még ahhoz is, hogy válaszoljon, így vele is csak ritkán találkozunk.

Barátaim pedig nem igazán vannak. Mindenkivel nagyon eltávolodtunk, sokukban csalódtam is, így max. néha írunk egymásnak, de találkozni nagyon ritkán.

Alapjáraton introvertált vagyok, tehát sosem unatkozom, jól viselem és igénylem is az egyedüllétet, mindig csinálok magamnak valami programot, tehát ezzel sincs probléma.

Viszont ennyire meg azért nem vagyok már magamnak való. Most karácsonykor együtt voltam a családdal, meg a kollégáimmal beszélgetünk ebédszünetben, de ezt leszámítva folyamatosan egyedül vagyok, és kezd már kicsit nyomasztani, érzem magamon, hogy kicsit szomorú vagyok.

A barátom küldött most képeket, hogy egy barátjával voltak egy erdőben, hóembereket építettek, és nagyon rosszul érzem most magamat, mert nekem nem is lenne kivel csinálni ilyesmit, egyedül meg nem minden annyira jó azért.

Gyakran eszembe jut az is, hogy miért nem keresnek szinte soha a barátaim, nem értem az okát. (Ha én keresem őket, akkor sem érnek rá találkozni.)

Volt már valakinek hasonló? Mit lehet ezzel kezdeni?

Biztosan jobb lesz majd, ha itt lesz már a barátom, de leghamarabb nyáron tud visszajönni.

25 N