Csináljak egy ilyen "őszinte beszélgetést" vagy hagyjam a pitlibe?

Az a lényeg, a legjobb barátnőm 7-8 éve van a pasijával, nagyon szenvedélyes, viharos kapcsolat az övék, 1 szakítással, és sok szünettel. Sokat vitáznak, veszekednek, gondjaik vannak, mégis ragaszkodnak egymáshoz. Az a lényeg, a barátnőm szemszöge miatt én a fiú problémáit ismertem meg, a benne lévő hibákat. Azonban most szilveszterkor volt, hogy sok időt töltöttünk együtt, és volt alkalmam megfigyelni őket egy olyan napon, mikor épp nem boldogság van, hanem kis feszültség köztük, és ráébredtem, a sok konfliktus, ami köztük van, igen-igen nagy részben nem a fiú miatt van, hanem a barátnőm miatt. Eddig még sose voltam velük úgy együtt hogy épp feszkó volt, és ugye mindig csak a barátnőm szemszögéből, az ő elmesélésből hallottam a problémákat. Most nem tom, hogy kéne-e beszélnem a barátnőmmel, hogy figyelj, szilveszterkor nagyon kínos volt az egész,, nem viselkedtél vele korrekten, stb. Nem hárman voltunk, az egész társaságnak meg volt szerintem a véleménye a barátnőmről. A pasija minden szavába belekötött, szurkálta végig. Rossz volt hallgatni. De már 7-8 éve együtt vannak, attól még, hogy most tisztábban látok, lehet tök fölösleges a barátnőm lelkére beszélnem. Nem tom, próbáljam-e terelgetni, vagy a párkapcsolati életet inkább hagyjuk? Mert én személy szerint csak nagyon minimálisan viselem el, hogy bárki is véleményezze a kapcsolatomat, hisz senki sincs benne annyi időt, mint én, tehát nem látja a teljes képet. De az is lehet, hogy a barátnőpmnek a szemét végre fel kéne nyitni, és lehet, sokkal békésebb lenne a kapcsolata, emrt amúgy harmonikus kapcsolatra vágyik, cska nem tudja elérni. Eddig azt hittem, a barátja miatt, de már tudom, igen nagy részben ő miatta.