Tényleg baj, hogy így utasítottam vissza?

Fél éve vagyok a munkahelyemen, ahol az egyik közvetlen kollégám nyomulni kezdett. Nem érdekelte az sem, hogy 7 éve van párom. Visszahallottam másoktól, hogy szerinte "a mai kapcsolatok annyit is érnek", meg olyat is, hogy a testem elárult többször is, például, hogy magamtól nem hozom fel a páromat, ha pedig kérdeznek róla, akkor állítólag mindig elnézek egy pillanatra oldalra és sosem mosolygok és a testtartásom is megváltozik, ő érzékeny ezekre a jelekre a női testbeszédnél.

Mindig keresi az alkalmat, hogy hozzám érjen, kettesben legyen velem. Többször mondtam, hogy maradjunk a sima kolléga viszonynál, nekem ez munkahelyen nem fér bele, és amúgy is párom van. Most, pénteken elszaladt a cérna. A nyomtatóval szenvedtem, mert elakadt benne a papír, odajött segíteni, és közben gyengéden megfogta a derekamat, és pedig szinte elugrottam tőle, és emelt hangon mondtam, hogy soha többé ne nyúljon hozzám, ezerszer mondtam, hogy hagyjon békén, undorodom már attól, amit művel, és ha nem lenne párom, akkor sem lenne esélye soha. Visszaszólt annyit, hogy ha ennyire nem akarom, akkor ne viselkedjek ellenmondásosan és ha ennyire komolyan párom van, ne öltözzek úgy, mint aki pasit akar fogni.

Megtudtam, hogy a főnöknél mószerolt, hogy megaláztam mindenki előtt (nagy irodánk van, az egész csapat egy helyen van, open office), majd beteget jelentett és hazament.

1-2 kolléga azt mondta, hogy csúnya volt tőlem az egész, udvarlásra nem szabadna így reagálni, főleg, hogy nem taperolt, mindig csak a derekamat vagy a vállamat érintette meg, a többi pedig vagy csendben volt, vagy velem értettek egyet (főleg nők).