Miért ignorálhat? Hogyan kezdeményezzek, hogy ne legyek megfojtó?

Sziasztok

Kb 1 hónapja töltök időt a másikkal (ő 31n, én 27f). Többször voltunk együtt, aludtunk együtt, stb, de nem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk.

A legutolsó szeretkezés közben és utána is mondja hogy mennyire jó velem, szereti a hangom, stb

Elalvás előtt még beszéltem vele az elköteleződésről.

Mondtam neki hogy én sajna túl hűséges típus vagyok, míg a másik felem óvatosságra int. (nem mertem kimondani rendesen, de félek elköteleződni, mert nem érzem az ő irányából, félek hogy csak ideiglenes vagyok neki a pandémia miatt)

Ő erre azt mondja, hogy ő akit szeret, ahhoz ő hűséges.

Mondom, hogy én mással nem töltök időt, csak veled találkozok. Mondja: én is hűséges vagyok hozzád.

Mondom ez már úgy hangzik mintha kimondtad volna hogy szeretlek.

Erre ő elhessegeti hogy majd a sors eldönti, majd idővel eldől mi lesz, nem ismerem őt.

Mondom neki hogy a sorsunknak mi vagyunk a kovácsai, de én akkor is találkoznék vele, ha nem lenne járvány. Mondja ő is, (pedig ő most egyedül van az egész városban, most költözött ide.)

Kérdezem, hogy neki mitől lesz komoly egy kapcsolat, mondja idővel.

Aztán ahogy simogattuk egymást, mondtam neki hogy olyan jó veled, kimondanék valamit ... de nem akarlak elűzni. (Szeretlekre gondoltam.)

Erre mondja hogy ne mondjak semmit.

Aztán széjjel váltunk kicsit, és elkezdi sorolni hogy annyira tetszenek a szemeim, szépek a szemeim, tetszik a stílusom, olyan jó fej vagyok, örül nekem hogy eljöttem, olyan jó velem stb.

Mondom ok ok aranyos vagy, de inkább aludjunk. (Az volt bennem, hogy minek bókolsz, ha közben "félsz" kimondani komolyabb dolgokat)

Éjszaka meg-megsimogat, reggel is még mögém ül az ágyon és masszíroz, de mielőtt még felöltözök ölelkezünk csókolózunk az ágyban, kicsit már előjátékba ment át.

De mondja, hogy tudja, hogy jót akarok neki, de most nem akarja tovább vinni (amúgy én se akartam nagy aktust, max én adok neki mielőtt elindulok)

Mintha évek óta együtt lennénk úgy vagyunk egymás mellett, úgy simogatjuk, öleljük egymást.

Kikísér, legyek jó mondja.

Aztán elindultam a dolgomra, aznap végig csend, aznap este még vasárnap írta, hogy olyan sokat nevettünk, a nevetésem őt is kiütötte.

Kedden írtam neki, hogy nekem meg az ő nevetése tetszik.

Aztán csend. El se olvassa, meg se nyitja.

Beismerem, hogy erőltettem ezt a szeretlek dolgot, ezért nem akarok túl sok lenni. De nem tudom most várjak még, vagy nyissak felé?

Nem akarok túl nyálas lenni se. Vagy majd ha akar, akkor majd reagál, én meg foglalkozzak a magam dolgával? Mi van ha pont ezt jegyzi meg, hogy "nem nyitok felé"?

Volt már hasonlóban részetek? Hogy lenne bölcs eljárnom.