Miért viszonyulnak így hozzám a férfiak?

Sok sráccal összebarátkoztam az évek során, és rengetegszer tapasztaltam azt, hogy úgy állnak hozzám, mintha én is pasi lennék, vagy nem is tudom...

Én úgy vagyok a párkereséssel, hogy sokmindenkivel barátkozom, aztán lesz, ami lesz (ezt ők is tudják, akikkel barátkoztam ők nem is hívtak randira). Sokszor volt, hogy tetszett valamilyen srác, viszont mindig felhozták nekem, hogy xy milyen jó csaj, meg hasonlók. Aztán néhánynál én jobban is nézek ki szerintem, és tetszettem is ezeknek a srácoknak (megkérdeztem).

Az egyik fiúbarátomnak mindig tetszettem, de mikor megismertem, még volt barátom. Mikor szakítottunk, nem hívott el randizni vagy valami, hanem mindenféle csajjal ismerkedett és nekem mesélte is, kb. hetente mással ment randizni. Lett is barátnője, de most meg úgy áll a dolog, hogy mégis én kellenék neki, de nekem ezek után már nem lenne pálya...

Szóval állandóan az van, hogy velem beszélik meg a csajos ügyeiket, miközben én is tetszem nekik, de nem lépnek irányomban semmit. Kicsit néha valami fiúhavernak érzem magam emiatt... Pedig azt is tudják, hogy ha valamennyire megismerjük egymást és minden oké, akkor én nyitott lennék komolyabbra is...

Voltak már kapcsolataim, szerintem (meg mások szerint is) rendben van a személyiségem, kedves vagyok, segítőkész, fogorvosnak tanulok... Külsőre sincs velem probléma, mindig dicsértek, ízlésesen is öltözködöm, nincs a külsőmön semmilyen extrém dolog, ami esetleg taszító lehetne.

Szóval nem tudom... Miért lehet ez, hogy tudnék ezen változtatni?