Hol tartasz 30 évesen?

9: hát gratulálok, jól felkúrtad magad. Gyerekeitek meg majd ilyen traumatizáltak lesznek:

https://www.gyakorikerdesek.hu/tini-parkapcsolatok__szerelem..

Gyereket sosem akartam, hacsak nem számítjuk azt amikor még nagyon gyerekként igen, mert azt gondoltam amit a közegben hallottam ahol felnőttem (konzervatív fehér dolgozó-középosztály ahol a "régi értékek" nagyon számítottak). Aztán később mikor kialakult a saját lelkivilágom, akkor már éreztem, hogy ez nagyon nem lenne az én utam. Szóval erről önként és mosolyogva mondok le, mert nem érdekel. Csak nyűg lenne.

Házasság - nem hiszek a házasság intézményében, kicsit képmutatónak is érzem az embereket, mert a többségük kicsit sem vallásos, a viselkedésük egyáltalán nem konzervatív, akkor meg minek játsszák meg magukat ezzel? Már a "föld" vagy "vagyon" egyesítések sem számítanak és a modern korban szerencsére már nincs is akkora szerepe, szerintem ez nem több, mint egy társadalmi nyomás, amiben szinte mindenkinek érdeke van (esküvőkre és lakodalmakra szakosodott teljes iparágak, általában olyan hitvány elemekkel, mint a vőfély vagy a szintetizátorral "mulatóst" játszó bohócok). És akik együtt élnek 50 évig élettársakként azok nem érnek annyit, mint a házasok? Ugyan már!

Az "élettárs" amúgy is sokkal szebb szó, mint a "házas". Ez utóbbi kifejezést lejáratták - számomra legalábbis biztosan - a mai középkorú emberek. Szinte hallom azt a tipikus "ökölbe szorult arccal kiejtett hangsúlyozással" ahogy mondják, hogy "háááázas".

Együttélés - nem, erre sem igazán vágynék, maximum egy nagyon-nagy házban, saját "privát" területekkel és véletlenül sem valami cella-szerű garzonlakásban (ilyenben amúgy sem élnék), vagy kunyhóban ahol 3 helyiség van ("a szoba", konyha, fürdő). Ez idegesítő és kikezdi az idegeimet, ha nem lehetek egyedül. Meg kell is a külön tér. Ha pl. full eltérő beosztásban dolgoznak, akkor ne ébressze már fel az egyik a másikat reggel, a másik pedig ne zajongjon mikor hazaér és a másik már alszik.

Kapcsolatom volt - kvázi kihívásnak tekintettem. De erre sem vágyom már annyira nagyon. Egyszer még "hozzáérni" valakihez aki vonz, igen ez még érdekel, de a szerelemben már nem hiszek (meg azt átélem minden héten legalább egyszer amikor álmodom, az meg úgysem a valóság - a valóság mindig rosszabb, mint az álmok).

Meg néha hallgatom mások "párkapcsolati problémáit" és olyankor úgy vagyok vele, hogy jobb így békében. Kifejezetten nyugodt nővel összejönnék, de "temperamentumossal" nem. Elég temperamentumos ember van a családomban is ahhoz, hogy tudjam, hogy nekem ezt a réteget kerülni kell.

Gyerek"

Van egy három éves ikerpárunk és gondoltunk egy harmadik gyerekre, de ez még nem biztos.

"házasság"

Három éve vagyunk házasok.

"együttélés"

Öt éve élünk együtt.

"párkapcsolat"

Hat éve vagyunk együtt.

#11

Miért lesznek traumatizáltak a gyerekei?

Egyedülálló vagyok és nem szeretnék gyereket.

Nincs se házam, se autóm.

Munkám van és szeretem, amit csinálok. Érzem hogy kilógok, de nekem így a jó.

N