A friendzonet miért tartják rosszabbnak a teljes magánynál is?

Kiraklak a sivatagba, egy TV-vel, amin egész nap hűs patak, meg jégkockás, citromos üdítők videói mennek.

Élveznéd?

Azért mert előbb utóbb azt is végig kell nézned, hogy valakivel összejön és rohadt boldogok lesznek, nélküled.

Ha tudsz rá úgy gondolni, mint csak barátra, ami elég ritka szerintem az után, hogy már bepróbálkoztál, akkor lehet jó a barátság. De többségben ilyenkor csak reménykedik a friendzoneba rakott fél, hogy "hajjjj majd hátha meggondolja magát" és talán olyan dolgokat is megtesz neki, amit mondjuk más barátainak nem. Ezt a másik fél ki is használhatja, még önhibáján kívül is.

Jól elég ritkán lehet kijönni belőle szerintem...

Fèrfikènt nem éri meg egyszerűen:

Ha egyedül àlló vagy és pàrt szeretnèl, akkor egy olyan emberbe fekteted az idődet , pènzedet, energiàdat, akinèl :

1. Soha nem leszel első

2. Ugyanazezeket a dolgokat egy csalàdtagoddal is csinàlhatod

3. Nőkön keresztül nőket megismerni àltalàban nehèz, mert a nők azért inkább ferfiakkal barátkoznak, tehát kapcsolatèpites kizàrva

4. Nekem az az érzésem , hogy ilyen helyzetbe a nők legrosszabb oldalàt kapod: amit otthon nem kapnak meg , nem tudnak leadni azt ràd zúdítjàk

Nekem vannak lány barátaim , de én meg úgy vagyok vele , hogy az egyedüllèt és köztük nem nagyon èrzek külömbsèget , úgy hogy én a magam részéről el is kezdtem kiezórni őket. És nem is haverkodom nőkkel