Nem tudom hová tenni ezt a barátságot/szerelmet. Házas nő vagyok,és a másik fél is házas nő. Mi lehetett ez?

3 évig dolgoztunk egymás mellett.

Már az elején nagyon gyorsan megnyíltunk egymásnak,és mi sem értettük hogyan,hiszen nagyon nehezen nyílunk meg embereknek.

Napi 8-10 órában beszélgettünk,jókat nevettünk,és rájöttünk hogy szinte majdnem egyformák vagyunk lelkileg,az élet,gondolkodás téren,szinte minden téren.

Ő 15 évvel idősebb tőlem.

Tavaly egyik nap elmentünk csajos estét tartani (többen) jókat beszélgettünk,iszogattunk és nevetgéltünk.

Ő velem szembe ült.

Össze néztünk,és jött az a bizsergő, mindent elsöprő érzés.

Tudtam,hogy ő is abban a pillanatban látott valamit bennem.

Aznap nem szóltunk egymáshoz.

Mivel egymás mellett dolgoztunk,így nehéz volt hogy ne figyeljem,ne érjek hozzá.

Szóvá tettem neki az aznapi csajos estét,de nem igazán akart róla beszélni.

Pár hét múlva össze álltunk munka végén a lányokkal,és beszéltem,rá néztem és láttam ismét valamit a szemébe,és ő is,megrázta a fejét,mint aki ki akarja verni a fejéből a gondolatokat.

Mondta sokszor nekem,hogy nagyon sokat köszönhet nekem,hogy szebbé teszem a mindennapjait,hogy a szürke életébe,színt viszek,és ilyenek.

Egyik nap elmondtam neki hogy bele szerettem,zavarba jött,de nem mondott semmit,csak hogy majd elmúlik és ilyenek.

Töbször észre vettem hogy figyel,miközben dolgozom,vagy másokkal kommunikálok.

Egyik nap mondtam neki,hogy van egy jóképű fiú a másik oldalon,ekkor láttam hogy lesütötte a szemét,és rosszul esett neki.

Rá pár napra,mondtam hogy van az x boltba,egy nagyon szépszemű fiatal fiú..

Nekem iszonyat rosszul esett,és innen elkezdtük egymást ilyenekkel bántani.

Sokszor próbáltam vele beszélni arról,hogy mit érez,de nem tudtam kiszedni konkrét dolgot belőle,csak annyit hogy ő is lát,és érez valamit..

Időközben sokszor viselkedtem nagyon rosszul,nem szóltam hozzá,vagy ő hozzám,de pár hosszi ölelés után elmúlt a haragunk.

Úgy éreztem,nem várhatok rá.

Bár nagyon szerettem, és nagyon vágytam rá,úgy éreztem,el kell engednem őt.

Mivel férjem van,és csodás kisgyerekem, úgy éreztem,ideje a baba project. (Neki is vannak gyerekei)

Hát,pozitív lett a teszt idén,pont akkor is egy olyan időszak volt,hogy nem szóltunk egymáshoz.

Utolsó nap volt nekem a munka helyen,sokan oda jöttek hozzám,minden jót kívánni,nem tudtam szabadulni,de a nő,nem jött oda,egy pillanatra láttam,mikor össze szedte a dolgait,és elrohant a mosdóba.

Pár napra rá,elmentem hozzá .

Nem mondott semmit,és nem tudtam kiszedni belőle semmit,hogy mit érez,gondol.

Azóta írtam neki születésnapjára,ő nem írt az enyémre.

Beszélni akartam vele,írtam neki,ő annyit irt,hogy nincsen mondani valója,és a kérdéseimre a válasz,itt van bennem.

Vissza néztem a képeinket,minden képen,ott van mellettem,a csoport képeken,közel bújva hozzám.

Sokszor álmodom róla,hol elküldöm magamba a p... hol sirva ébredek.

Mielőtt még elítélnétek,a férjem tudta ezt az egészet,megértette,és mondtam neki is,hogy nem hagynám el őt de úgy érzem ki kell élnem ezt a vágyam.

Ő nem mond semmit,így nagyon nehezen tudom őt lezárni,tudom hogy el kell felejtsem,de nem tudom hogy mit érzett/gondolt.

Azt is mondta,hogy olyan mintha már régóta ismerne, és én is pont így érzek. Előtte soha nem vonzòdtam nőkhöz,és rajta kívül ,és a férjemen kívül el sem tudom képzelni mással.