Stabil párkapcsolatban, házasságban élők! Nálatok hogy néz ki anyagilag, az amit te vagy a párod öncélúan magára, a hobbijára költ?

"Mekkora összeget költötök a hobbitokra, szabadidőre?"

Változó, van olyan hónap hogy semmit, van hogy majdnem egy havi fizut.

"Mennyire beszélitek ezt meg a párotokkal, mekkora az az összeg, amit már bejelentesz?"

Kerülöm az impulzusvásárlást, mindennel várok pár napot/hetet mire megveszem, azalatt mindig szó esik róla és említem neki, hogy gondolkozok xy dolog vásárlásán. Nem függ összegtől.

"Van bármiféle rossz érzésed, ha a párod valamire a véleményed szerint nagyon sokat költ?"

Tapasztalatom ezzel nincs, mert nem költ sokat semmire szerintem. El tudom képzelni hogy zavarna, pl. van ismerősöm aki előbb vesz hobbi-dolgokat mint ebédet, ilyen emberrel nem akarnék együtt élni. :D

Mindent bejelentünk a másiknak.

A hónap elején mindig van egy full irányvonal a látható kiadás-bevétel oldalról.

Nincs megfogható, elkülönített közös pénz, mindenki a saját pénzéért felel, illetve ahogy a hónap elején megbeszéljük úgy rendezzük a kiadásokat.

Véleményezzük, hogy ki szerint mi a fölösleges, szükséges kiadás.

Több évtizete élünk együtt.

Mindketten elég sokat költünk a saját hobbinkra meg a közösekre is, kb 5 %-át a jövedelmünknek.

A normál kiadásokat nem igazán beszéljük meg, mert mindketten meg szoktuk gondolni, mikor adunk ki pénzt, azaz nem költünk ész nélkül sokat, mindkettönkben megvan az az érzés, hogy meddig lehet menni. Ha néha vannak olyan kiadások, amik túllépik ezt a határt, akkor beszéljük meg, hogy a másik szerint is belefér-e az az összeg.

Eddig nem volt olyan eset, amikor akár a saját, akás a másik kiadási miatt rossz érzésünk lett volna, mivel nem léjük túl soha azt a határt, ami alapján a másik nagyon/túl sokat költene.

Kisebb kiadást nem beszélünk meg, nagyobbat igen. Mondjuk ha veszek magamnak egy körmös szettet, azt nem beszélem meg, ha egy, drágább csiszológép kell, akkor megbeszéljük, hogy most telik-e rá, mi fér bele. Ha neki kell edzésre ruha, azt megveszi, ha hangszert akar, azt átbeszéljük. A közös kassza nem azt jelenti, hogy nincs egyéni vágyunk, nem költünk magunkra, hanem hogy egyeztetünk, és együtt osztjuk be. Teszem azt, nem egyszerre vesszük meg a drágább hobbis vackokat, plusz az új hűtőt, meg a gyerekek cipőit, hanem egyeztetjük a fontossági sorrendet.

Nincs rossz érzésem, ha többet költ. Szoktunk olyat, hogy akkor ezt most neki vagy nekem betudjuk pl. szülinapi ajándéknak. (Torta és ünneplés persze mindig van.) Nem szoktunk erőn felül költekezni, és nagyjából ugyanannyi éves szinten, amit magunkra szánunk.

Mi az átlag 100 feletti költest megbeszélünk. Egyikünk sem szorja esz nélkül a pénzt.

Ugyanakkor, ha elmegyek mondjuk glamour napokon vásárolni, és tudom, hogy otthagyok 3-400 ezret, azért már szólok előre.

Én a hobbymra költok havi 80-100 körül, párom a szépségére költ havi 130-150 körül.

Én a szépség miatti költést sokallom, ezért is növeltem a hobbyra való költés mértékét.

2 gyerekünk van, gyakorlatilag minden, pár ezer forintnál nagyobb kiadást megbeszélünk.

A hobbinál egyébként nem is a pénz lenne a legnagyobb kérdés, hanem az idő. Ha van egy saját hobbid, amit egyedül csinálsz, akkor a kevés, gyerekkel tölthető idődből veszel el. Nálunk ez lenne a kritikus kérdés.

És őszintén szólva, mindig szívesebben lennék a gyerekeimmel, minthogy bármi mást csináljak, szóval a kötelességek után eszembe nem jutna hobbikat csinálni. Max. olyan programot, ami nekem kedvemre való, de őket is érdekelné, így együtt mehetünk, együtt csinálhatjuk. Ha akarod, ezt nevezheted hobbinak.

A fizetésem harmada-fele megy a közösbe (kaja, rezsi, bútorok, programok), a másik része megtakarítás és hobbi. Nála is így van.

A hobbimra kb havi 50-et költök, de most van egy képzés is, amire járok, az is kb havi 50. Mellé kb ugyanennyit félreteszek.

Nem beszélem meg a párommal, tudja, hogy mit csinálok, sejti, hogy az kb mekkora összeg, ahogy fordítva is. Nem kérünk engedélyt, hogy arra költsünk, ami boldoggá tesz minket és az egyéni fejlődésünket szolgálja. Amíg nem kell megkérnem, hogy fizessen valamit helyettem, ami a hobbi kategória, addig nincs miről beszélni.

Nincs rossz érzésem azzal kapcsolatban, hogy mire költ és mennyit. Ha tehetem, akkor szülinapra, karácsonyra meg hasonló alkalomra megveszem neki én azt, amit esetleg túl soknak tart magának megvenni. Pl videókártyát vagy hasonlót. A befektetésekkel, hitellel kapcsolatban beszélgetünk csak komolyabban, de én arra is mindig azt mondom, hogy persze, jó, csináld nyugodtan.

Alapvetően mindketten pénzügyileg tudatosak vagyunk, észnél vagyunk, tudjuk, hol kell megállni és egyikünk sem szorul eltartásra. Nem szoktunk anyagiakról sokat beszélni, vitázni meg főleg nem. A közös vásárlásainkban is általában egyetértés van, nem csinálunk nagy ügyet az enyém-tiéd dologból, de nincs nálunk teljes vagyonközösség, csak egy megadott összeg megy a közösbe, a többivel meg élünk kedvünk szerint. Mondjuk lehet, hogy ebben benne van az is, hogy mi azért szerencsére nem a rosszabbul keresők közé tartozunk, nem volt még olyan, hogy hó végére lenulláztuk volna bármelyikünk számláját.