Aránylag azt bánják meg többen, ha nem vállalnak gyereket vagy azt, ha igen?

Szerintem nem lehet teljes bizonyossággal kimondani azt, hogy megbánta valaki a gyermekvállalást vagy nem vállalást, mert nincs mihez viszonyítani. Aki nem vállalt, az nem tudja, hogy milyen lenne szülőként most az élete, és ugyanez fordítva.

Nem mondom, hogy nem volt olyan, hogy azt gondoljam magamban, mennyivel könnyebb lenne a gyerek nélkül, mégis tudom, hogy ha újrakezdhetném, újra megszülném. Az érzékenyektől előre elnézést az összehasonlítás miatt, de olyan ez, mint a kutyázás. Amikor meghalt a két kutyánk azt mondtuk soha többet, nagyon szerettük őket, de a rengeteg idő, pénz, energia miatt nem éri meg. Eltelt egy év, üres volt a ház, ha kimentünk az udvarra csak lestünk ki a fejünkből. Hiányoztak. Újra belevágtunk, pedig már tudjuk, hogy mennyi probléma van velük. Persze, aki nem szereti a kutyákat annak hiába mondhatnám, hogy igenis jó dolog, ő nem lesz kutyás soha, és bánni sem fogja.

"Szerintem nem lehet teljes bizonyossággal kimondani azt, hogy megbánta valaki a gyermekvállalást vagy nem vállalást, mert nincs mihez viszonyítani. Aki nem vállalt, az nem tudja, hogy milyen lenne szülőként most az élete, és ugyanez fordítva."

De, azért szerintem ezt józan paraszti ésszel be lehet látni.

A gyerekesek is voltak független párok a gyerek előtt.

Kb ugyanez, csak hosszabban.

Igen, vannak olyanok akiknek az Anyaság kb az egyetlen személyiség jegy, ez az identitásuk, és ez felemészt minden mást, hobbit, érdeklődési kört, karriert, de egy idő után kirepülnek a gyerekek, és akkor ugyanúgy ki kell találni ki vagy te, és mitől teljes az élet.

És egy gyerek nélküli is nagyjából tudja milyen egy csecsemő, egy kisgyerek, egy kamasz.

És mondjuk a családfát elnézve meg lehet tippelni milyen genetikát örököl az utód, és szerintem mindenki ismeri a saját anyagi, mentális és párkapcsolati helyzetét.

Szerintem tökre racionális, ha valaki mondjuk eggyes típusú cukorbeteg, utánnajár, hogy hú basszus, ez örökletes, és saját tapasztalatból tudja milyen ezzel felnőni.

Vagy mondjuk ha valaki nárcisztikus személyiségzavarral él, amire nincs gyógymód, és úgy dönt ezt a traumát nem adja tovább.

A szülés mind testileg, mind lekileg tud könnyen maradandó trauma lenni.

Mondjuk ha egy nő egy várandósság miatt mondjuk elveszíti a haját vagy kihullanak a fogai, vagy pl maradandó idegkárosodása lesz az epidurális szuritól, azért az nagyon megváltoztatja a testét egy életre, és az ilyesmit sokan visszakívánják.

Azt, hogy valaki tudatosan nem vállalt gyereket (tehát nem az volt, hogy meddő vagy nem hagyták neki az örökbefogadást) általában máshogy szokták megbánni, inkább kicsit melankólikus, mintsem trauma.

A két döntés közül az egyik sokkal inkább elsiethető, és permanensebb is

Olyat ritkán hallani, hogy jaj, véletlen részegen becsúszott a gyerektelenség. "Elcsúsztam a fürdőszobában, és rá esett a farkamra a koton, pedig mi tulajdonképpen akartunk gyereket..." 🤔🤭

Általában az aki nem akar gyereket, az napról napra tudatosan védekezik, évtizedeken át. De ha X év után meggondolja magát, még mindig összehozhat egy gyereket, akár saját erőből, akár örökbefogadva vagy mesterségesen.

Aki várandós lesz véletlen, annak van egy meghatározott időszaka arra, hogy elvetesse, vagy esetleg örökbe adja. Ha pasi az illető, akkor még ennyi kontollja sincs, ha a nő megtartja, akkor max lemondani tud róla, visszacsinálni nem.

Innentől kezdve ha meg is bánta, az szomorú, de bukta, a gyerek ott van, fel kell nevelni.

A szociális stigma is erősebb, egy abortusz klinikán eléggé máshogy bánnak az emberrel, mint egy mesterséges megtermékenyítésre várva.

Elköttetni magad mint gyerektelen baromi nehéz.

És nyilván ha valaki megbánta a gyerekvállalást, arról sem illik beszélni, mert egyrészt traumatizálod vele a gyereket, másrészt társadalmilag is meg leszel nézve érte rendesen.

De szal ja, szerintem a gyerekvállalást, mert abban sokkal könnyebb meggondolatlanul esetleg véletlen belerángatódni, és ez egy egyszeri döntés.

A nem vállalás egyszeri döntések sorozata, és általában aktívan tenni is kell érte.