Ha nem vagyok képes kétnaponta beszélgetni vele, akkor nem az én emberem?

Ezek szerint részedről sincs az a fene nagy vonzalom! :)

Nekem inkább barátkozásnak tűnik, mintha magányosak lennétek és van az az érzés, hogy "legyen már valaki aki foglalkozik velem".

Ha te nem igényled a napi kommunikációt, akkor később milyen kapcsolat lenne ebből?

Mintha nem igazán jönnél tőle "tűzbe"?

Amikor csak a nő "töri magát", hogy fent legyen tartva a beszélgetés, egy idő után meg fogja unni.

Hát nálam azért van különbség az általad írt "Még eddig a legjobb volt ő" vagy az "annyira működik köztünk a kémia, hogy a bugyim is nedves lesz, ha csak meglátom (én nő vagyok)" között! :)

Hol van itt a tűz, a hév, a nagyon akarás? :)

Jó lesz ebből a nőből két naponta is egy kicsi.

Persze még látszik, hogy nem vagy szerelmes, mert akkor le sem lehetne "vakarni róla"! :D

Én is ilyen vagyok, neked is ilyen természetet dobott a gép.

Milliószor kérdezi a csajom, hogy milyen napom volt... mit milyen, dolgoztam/aludtam, csá.

Úgy vagyok vele, hogy ha valamit meg akarok osztani, akkor kérdés nélkül is elmondom. Felőlem lehet több százas IQ-val modell csaj is, akkor sem tudok a semmiről pofázni. Ezt meg kellene vele értetni, hogy ez nem azért van, mert leszarod, hanem mert ilyen vagy. Ha nem tetszik, akkor nem is kell belekezdeni.

7-ből 5 napot nála alszom.

Nem írtam, hogy nem beszélgetünk, valamennyit nyilván, de átpofázós este nincs.

Próbálom leszoktatni az ilyen kérdésekről. :D Kompromisszum kell, annyit kell beszélni, ami neki már elég, és nekem még nem sok.