Lányok, nők, ti milyen nőknek szóló cikkeket olvastok?

Na ilyeneket nem olvasok.

Általában inkább könyveket veszek, de azokat is némi távolságtartással kezelem.

Tessék, ezeket a cikkeket is problémásnak tartod, kérdező:

[link]

Nagy parasztvakításnak gondolok minden olyan oldalt ami kizárólag csak egy nemnek íródik, mindegy hogy nőknek, vagy férfiaknak.

Propaganda az egész, ostoba sztereotipiákra épít; olyanokra, amikben az ilyen oldalakat olvasók hihetnénk.

Mondjuk az "uszítással" viszont önmagában nincs feltétlenül bajom, mert sokszor az, amit bizonyos emberek uszításnak hívnak, csak simán jogos kritika, vagy egyenesen óvaintés: ha nem akarsz koppanni az életben és a kapcsolataidban, akkor ezekre figyelj.

Te viszont elég holdkórosnak tűnsz, kérdező. Talán nem ártana pár hétre/hónapra(/évre?) hanyagolni a nőkön való gondolkodást, meg a red pillezést.

Lehetne ez az újévi fogadalmad✌ Sok sikert, szurkolok hogy összejöjjön.

Most sírjak vagy nevessek...?

Nem tanulmányozom se a saját nemem, se a férfiakat, mert nem egy külön állatfaj. Az ismereteim első kézből, tapasztalatból származnak. Oviban is vegyes csoportba jártam. Most is vegyesen vesznek körül férfiak és nők. Sőt, a családom is vegyes, de még a gyerekeim is fiúk-lányok vegyesen. És tudod, hogy mit figyeltem meg?

NINCS SEMMI KÜLÖNBSÉG! Képzeld el, hogy ugyanolyan érzéseik és gondolataik vannak a férfiaknak és a nőknek. Ugyanúgy szeretnek, ugyanúgy megbánthatnak, ugyanúgy csalódnak.

Az egyetlen különbség a _nemi szerepekben_ van. Ebben gyökerezik sokszor a siker meg a sikertelenség is.

Amúgy ilyen oldalakat meg cikkeket nem olvasok. Egyszerűen rákeresek, ha valami érdekel, és nem kell készen tolni az arcomba, hogy mit gondoljak, hogy viselkedjek. Utoljára női magazint az orvosi váróban olvastam, abból is egy nem túl érdekfeszítő tesztet, hogy melyik a legjobb folteltávolító a piacon. Maximum még a recepteket olvasom el, meg a divattanácsokat.

Azt hiszem utoljára a bravo magazinban olvastam ilyen témájú akármit úgy, hogy komolyan vettem amit olvastam.

Önmagamról nem kell tájékozódnom, ha meg a “másik nemmel” kapcsolatban érdekel valami, ott a férjem, vannak férfi barátaim, valamelyiket megkérdezem, beszélgetünk. Nem xy kamu “újságíró” kamu sztorijaiból fogok életvezetést tanulni. Ezeket a futószalagon gyártott irományokat amúgy félállásban homeofficeoló magyar szakos egyetemisták írják nagyrészt, természetesen àlnéven. Van egy heti kvóta, amit teljesíteni kell, vagy teljesítményalapú díjazásban okádják ki magukból ezeket a baromságokat.

Szerintem pont az ilyen cikkek miatt szoktak sokan teljesen abszurd dolgokat beleképzelni a másik emberbe amúgy teljesen ártatlan dolgok kapcsán, pl: három napja nem küld szivecskét messengerben, biztos mert megcsal, a zinterneten is ezt olvastam, szakítok is vele, szemét gci!

Én nem szeretem az ilyen szarokat. Van egy halom publikáció, tényeken alapuló eredmény és az azokból levonható tanácsok minden területén az életnek, ahol valaha szükségem volt rá...

Nem akarok a szememben butább, alacsonyabb rendű emberek által írt cikkekre hallgatni, hogy őszinte legyek. Hülyén érzem magam már a megfogalmazásuktól is. Mintha egy óvodás akarna felnőtt embernek tanácsokat osztogatni.

Az átlagember élete szar. Az egészsége is. A párkapcsolatai is. A pénzügyei is. Nem érzem úgy, hogy átlagos kis senkik írta cikkekből kellene tanulnom a jobb élet reményében, egészen addig, amíg nem olyanoktól idéz, akik letettek már ezt-azt az asztalra és objektív tanácsokat tudnak adni, nem pedig a saját fingos életük kisujjból kiszopizott tapasztalatait.

És ja, nálam sincs nagyon férfi és nő, ha a kapcsolataimmal volt baj, elsősorban az embereket akartam megérteni, nem külön(b) fajként kezelni a saját nemem.