Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit gondoltok erről? Lehet benne igazság?
Egyik ismerősömmel beszélgettünk nemrég szerelemről meg párkapcsolatokról és hasonlókról és szöget ütött a fejemben valami amit mondott illetve azóta is gondolkodom ezen és kíváncsi vagyok mások véleményére.
Szóval nagyjából olyasmi volt a téma, hogy van két ember akik már ismerik egymást, jól kijönnek, jól elbeszélgetnek, vannak közös poénok, szóval jó ismerősök. És mondjuk az egyik elkezdi azt érezni, hogy van köztük valamiféle "kötődés". Az angol erre a connection szót használná ami talán kifejezőbb. Nem barátságra gondolok, nem is szerelemre. Hanem, hogy annyira megvan köztük az összhang mintha már ezer éve ismernék egymást, van szinkron, jó a dinamika. De nem barátok.
Szóval az egyik fél érzi ezt a nagyon jó összhangot és erre mondta az ismerősöm, hogy ilyenkor ezt a másik fél is érzi, lehet nem pont ugyanígy, nem pont ugyanúgy megfogalmazva, de valahogy érzi, hogy van kettejük közt egy afféle "kapcsolat", merthogy vele volt már ilyen. Vagy így érzett és végül kiderült, hogy a másik is hasonlóképp vélekedett és időközben vonzalom is kialakult köztük.
Én meg akkor erre nem mondtam semmit, mert először elég furcsának tartottam meg kicsit ezoterikusnak is, de azóta egyre többet gondolkodtam ezen és, hogy mennyi minden van amit az ember ösztönösen érez, mégsem tudja sokszor megmagyarázni miért. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy az nagyon könnyen betudja magát csapni az ember ilyesmivel és nagyon könnyen elhitetni magával, hogy több van ott ahol nincs.
Mi a véleményetek? Létezhet olyan fajta kimondatlan kötődés két ember között, (amire nincs is talán társadalmilag elfogadott kifejezés), amit mindketten éreznek, mindig visszatalálnak egymáshoz valamilyen módon? Ami nem szerelem vagy nem szerelmen alapszik.
válasza:És pláne akkor (vagy máshonnan megközelítve mi van akkor) ha az egyik többet érez a másik iránt, de nem olyan a viszony v a szituáció (teljesen mindegy mi miatt), hogy konkrétan elmondja neki, ennek ellenére mondjuk igyekszik józanul gondolkodni és félretenni a vonzalmát és így is érzi.
Szóval mondjuk A-nak tetszik B, ő már kezd többet érezni, de nem tudja B hogyan érez. Viszont józanul végiggondolva is azt érzi, hogy megvan köztük ez a "kötődés" annak ellenére, hogy korántsem biztos, hogy B is vonzódik hozzá. Szóval, hogy ennek az összhangnak nem a vonzalom az alapja és nem is feltételezi, hogy B is vonódik, viszont ennek ellenére úgy gondolja, hogy van köztük egy fajta kapcsolat.
Mert mondjuk azt látja a másikon, hogy élvezi a társaságát, szívesen beszélget vele, jól megértik egymást, ha viccelődnek mindkettő "brillírozik", nincsenek kínos csöndek, mindig van téma, megvannak az összenézések, stb stb.
válasza:#1
Igazad van sokszor ez csak illúzió.
Viszont van olyan, hogy két ember között megvan az azonos hullámhosszon való rezgés, de az egojuk miatt erről nem akarnak tudomást venni (vagy csak az egyik fél).
Mindketten tudják, hogy ez nem szerelem, nem barátság, ez valami más érzés. Csakhogy a racionális gondolkodás mindent felülír. Megmagyarázzák maguknak, hogy ez csak illúzió, nem származna belőle semmi jó, ha ebből több is kialakulna.
Így viszont elszalasztanak egy jó dolgot az életükből, amit lehet hogy örökre megbánnak!
Amúgy a spirituális beállítottságú emberek erre mondják azt, hogy ezeknek az embereknek előző életükben volt valami közük egymáshoz, vagy leszületésük előtt szövetséget kötöttek egymással, ezért érzik ezt ebben az életükben.
válasza:2# Én jó néhányszor éreztem ilyet, de azt vettem észre, hogy sok esetben az ember a pillanatnyi hatás alatt máshogy érzékel dolgokat és hajlamosabb többet belelátni helyzetekbe. Így afelé hajlok, hogy ilyenfajta kötődés akkor alakul ki, ha kiállja az idő próbáját. Tehát ha nem csak azon az egy estén, vagy azon az egy összeülős kibeszélős napon érzem ezt valakivel, hanem lassan fokozatosan alakul ki, nem rágörcsölve, hanem olyan természetesen és még ha magamat is lebeszélem róla, az érzés akkor is erősödik.. Mintha a szél fújt volna össze minket, a dolog valahol elkezd sorsszerűvé válni
(1# vagyok)
#3 igen az azonos hullámhossz is jó kifejezés. Csak mondjuk tényleg más mint egy barátság, mert ott valahol nyilvánvaló, hogy jól megvagyunk, barátok vagyunk oké.
Ennél meg simán bekövetkezhet hogy az egyik ( de akár a másik is) elkezd vonzódni, többet érezni, de mondjuk nem a vonzalom volt az elsődleges érzés.
Visszagondolva velem is volt hasonló, mert az, hogy vonzódom a másikhoz csak sokkal később jött elő, amit hamar éreztem, az az összhang érzése volt. Hogy egyszerűen csak egyszerű és jó.
#4 és szerinted tényleg van olyan, hogy ezt mindkettő érzi?
Igazából ez is lenne a kérdés? Hogy mindkét félben megvannak ezek az érzések maximum máshogy fogalmazza meg?
válasza:3# Igen, a racionális gondolkodás - amit sokszor az ember magára is ráerőltet, mert nem akar babonás lenni vagy mások szemében (vagy a maga szemében) balek lenni, hibákba esni - felülírja az érzéseket.
Lehet ezt előző életbeli viszonynak nevezni, ha valaki ezt így fogalmazza meg, én azt tökéletesen megértem, bár nem hiszek abban, hogy a szó szoros értelmében ez a dolog megvalósulna.
válasza:6# Na erre én is ugyanolyan kíváncsi vagyok, mint te.
Voltam ilyen viszonyban és akkor sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy vajon a másik fél ezt hogyan éli meg... Szerintem ezt nem lehet szavakba önteni, és attól tartok, hogy valójában soha nem tudod meg, hogy a másik pontosan hogyan élt meg egy ilyen viszonyt. Jobb pillanataimban afelé hajlok, hogy igen, rosszabb pillanataimban arra gondolok, hogy valójában két világ találkozik, aminek nincs kereszmetszete, csak a véletlenek összejátéka révén alakul ki két emberben az az illúzió, hogy ők "egymásnak teremtettek"
válasza: válasza:#4
Én csak a magam nevében tudok nyilatkozni.
Anno, a régi szép időkben szerelmes voltam valakibe, aki nekem a "mindent" jelentette. Ő volt a szerelmem, a legjobb barátom stb. Ő persze megmondta, hogy nem volt belém szerelmes, de jól elvoltunk évekig egymással. Megvolt az összhang. Soha nem volt divat köztünk a letiltogatás, törlés, összeveszés. Az élet elsodort minket egymás mellől, de soha nem haragudtunk egymásra. Tudom, hogy néha ő is gondol rám, ahogy én is rá. Nem szerelem ez, és nem is barátság.
Olyan ez mintha ott lenne a másik a szíved csücskében. Az a kis csücsök mindig az övé marad, történjen bármi. Ezt mindketten tudjuk, de az ego nagy úr, ezért nem tesszük meg a megfelelő lépéseket. Erre mondtam, hogy az emberi elme képes mindig mindenre racionális magyarázatot adni, hogy mi miért nem lesz jó, ahelyett, hogy azt nézné, hogy mi lesz a jó!
Így sosem fog beteljesülni, aminek be kellene. Ez egy elszalasztott lehetőség lesz, amit életünk végén majd lehet, hogy megbánunk.
#3 vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!