Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lehet, hogy már soha nem leszek túl rajta? Mit tegyek?
A történet röviden annyi, hogy én vagyok a nő, a másik fél a férfi, és hosszú ideig csak barátok voltunk, majd úgy alakult, hogy elég ittas állapotunkban egy jó este folyamán megcsókolt engem. Onnantól pedig úgy kezeltük egymást, mint akik együtt vannak. Csodálatos volt az az időszak, soha senkivel nem éreztem azt amit vele, és szerintem soha nem is fogom. Ha van tökéletes férfi, akkor ő az. Viszont sajnos amilyen hirtelen kerültünk össze olyan hirtelen is váltunk szét, és azóta kibékülni sem tudok vele. Próbáltam egyszer, felhívtam, mondtam neki beszéljük meg, de azt mondta, hogy nem. Menthetetlen az egész. Én mindennap gondolok rá, pedig már több, mint egy éve nem beszélünk.
Közösségi oldalakon is mindenhol letiltott. Egy abszurd hülyeségen vesztünk össze, amit ő túl komolyan vett, és azóta nem áll velem szóba. Azóta nem is volt senkim semmire. Hiába keresgélek még hasonló sincs, mint ő. Nem kinézetre, hanem belsőre. Majdnem 10 évig voltunk barátok, és mindig meghallgatott, nem egyszer kihúzott a mélyből, órákat telefonàltunk(sokszor egész éjszaka is), vicces, kedves, őszinte, minden megvan benne ami más férfiban nincs, és megis hirtelen vége lett...
Sokszor csak fetrengek és csak ő jár az eszembe, hogy mit rontottam el, mit kellett volna másképp...
Mit tegyek, hogy elfelejtsem? Lehet már soha nem fogom elfelejteni? Örökre így maradok?
Van még valaki hasonlóan?
Nem a barát hiányzik, hanem Ő. Mikor együtt voltunk kettesben olyat éreztem mellette amit más férfi mellett soha. Senki nem tudott úgy megölelni, megcsókolni, mint ő, pedig nem ő volt az első az életemben. Mindenben magasan viszi a pálmát. Mikor együtt voltunk csak azt tudtam kérdezni magamtól, hogy "Úristen, hogy lehetek ilyen szerencsés?". Most meg ennek az ellentét kérdezem magamtól folyamatosan mióta vége lett. Mióta ő kidobott az egész életem is tönkrement. Mellette sikeres voltam, húzott előre, nem hagytam volna el magamat mellette, de mióta ő nincs itt egy senki vagyok, nulla, félember. Nincs még egy ember aki meghallgatna, aki fel tudna vidítani. Szürke az életem. Vele színesebb volt a világ, és izgalommal gondoltam a holnapra, most viszont... Szörnyű az egész.
Pedig előtte volt élettársam is, de mikor hozzá közelebb kerültem akkor jöttem rá, hogy igazából még a volt élettársam felé sem éreztem semmit, pedig akkoriban azt hittem, hogy vannak felé érzéseim.
A csók előtt gondolom nem is gondoltal arra, hogy akarsz tőle valamit.
Ha ennyire tökéletes ez a pasi, most veled lenne és nem besertodott volna mint valami kamasz kislány.
Inkább az a probléma, hogy a mi lett volna ha forgatokonyvon gondolkozol azért, hogy ne kelljen másokkal ismerkedned.
Ne nezegesd sehol, menj ismerkedni és idővel túl leszel rajta.
Sajnos a "kutyaharapást szőrével" nem megoldás. Én is megpróbáltam, még rosszabb lett. Időt kell adni magunknak, mert csak az idő segít, hogy túllépjünk rajta. Próbáld meg minél jobban lefoglalni magad, tanulj valamit, foglalkozz a hobbiddal, bármit, ami eltereli a figyelmedet. Én annak idején nagyon rosszul csináltam, teljesen elmerültem az önsajnálatba, minden gondolatomat ez foglalta le. Aztán csak kigyógyultam belőle, de sokkal hamarabb ment volna, ha okosabb vagyok.
N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!