Mi volt a leghosszabb idő, ami alatt vágyakoztatok valaki után?

4 év.

(Leültették.)

Külföldön eltunk addig en hazajottem es megalapoztam itt az eletem a nullárol(azaz se lakhely se munkahely se barátok semmi ilyen szinten a nullarol)

4 év alatt egy ferfi nem volt aki tetszene, vagy ahhoz se hogy kiszeressek belole, senkivel nem fekudtem le stb.

Aztán jött. Szerelem szex minden volt, azt mindta ha 4 ev alatt lettem volna valakivel nem kell hogy elmondjam neki de tudjam azt hogy megbocsájtja. (Nem mertem mondani erre semmit neki. Nem akartam hogy olyannak tűnjek neki mint aki 4 év alatt se talál senkit, vagy ne lenne igénye ferfire, vagy apácának állt miatta mert ő az "isten", csendben maradtam inkább)

Ezután mivel magyarul nem tud meg nem is akar itt elni mondta menjek vissza.

(Anno ő nem támogatott nem segitett ha bajba kerultem, ilyen szempontbol nem bíztam benne hogy majd fog)

És en a nullarol kezdtem itthon.

Es nagyon kemény volt.

Es de most dobjak el 4 évet..amiert gürcöltem harcoltam hogy valahol tartsak ÉS kezdjem megint nulláról csak kint..se munka se pénz se család se barátok, csak ő, akire nem is szamíthattam(külön kassza miegyebek)

Azt mondtam én már nem megyek vissza.

Harcolt küzdött sírt, hatalmas drámák mentek. Főleg azért hogy bízzak benne higyjek neki segit. De nem bíztam.(magamra hagyott kint is és ennek tetejébe még itthon is 4 hosszu évre) Kikészültünk.

Aztán vége.

Folyt

Azóta hébe hóba van általában valami barátom, egyik sem társ ugyanugy, ahogy ő sem volt az. Ez a csak magamra szamithatok effekt ma is él.

Azaz nincs meg a nagy ő ma sem.

Kicsit több mint 1 év.

régről ismertük egymást de pasija volt.

aztán szakítottak, majd idővel beszélgettünk találkoztunk de nem akar kapcsolatot, csak max barátit...az meg kösz nem kell abból van elég.

Csak kamaszkoromban volt ilyen.

Egyik vagy 5-6 évig, plátói, szerintem a pasi nem is tudta, hogy bejön és szerettem volna, ha lesz valami. Talán esetleg a legvégén, amikor már kicsit bátrabb voltam én is, de nem lett végül belőle semmi.

Másik intenzíven kb 3, aztán mondhatni "megfeledkeztem" róla, de akármikor újra találkoztunk, mindig megdobogtatta egy kicsit a szívem. Ebből sem lett semmi.

Hozzátenném, hogy mindkettő ilyen 12-13 éves korom környékén kezdődött, szóval nem is csoda, hogy nem lett komolyabb :D

Volt egy plátói kamaszkoromban, az vagy 6 évig tartott kisebb-nagyobb megszakításokkal. Aztán lett egy barátom, egy idő után még mellette is megdobbantotta a szívemet, amikor megláttam, de aztán elmúlt az egész.

És volt egy már felnőttként, ami kapcsolat mellett ütött be. Kitartottam a barátom mellett, pár hónap után eljutottam odáig, hogy tudtam, hogy ha szabadok lennénk sem lenne jó ötlet összejönni, de sokáig nem tudtam elfelejteni ezután sem. Aztán igazából nem találkoztunk és beszéltünk, így végül kikerült az életemből, már nem vágyakozom utána, mert már nem is ismerem őt igazán.

De még most sem szeretném, hogy újra megjelenjen az életemben, mert ha még mindig kölcsönös, nem vagyok benne biztos, hogy nem lobbanna fel ugyanaz a láng. (A kapcsolataink meg ugyanúgy megvannak, mint akkor)