A nők párkeresési szokásai változtak meg ennyire az elmúlt 10 évben vagy mindig ennyire felszínesek voltak?

Szerintem társadalmi szinten az égvilágon nem változott ilyen téren semmi az elmúlt 10 évben.

A saját magam részéről annyit tudok mondani, hogy már 10 évvel ezelőtt is ugyanezeket a panaszokat hallgattam egyes férfiak részéről, hogy a nők ilyen meg olyan felszínesek, és ugyanúgy erőszakoskodtak, hogy konkrétan én is "esélyt kellene adjak".

Annyi a különbség, hogy 10-12 éve még naiv kislány voltam fejben, és nagyon megsértett, ha felszínesnek lettem nevezve, és tényleg volt rá példa, hogy esélyt próbáltam adni olyannak, akivel jól el tudtam beszélgetni, de nem vonzott szexuálisan, nem tetszett, mint férfi.

Utána pedig hirtelen elegem lett, és soha többé nem tettem ilyet, hanem elkezdtem csak olyanokkal ismerkedni, akik tetszenek külsőre is. Nem érdekelt többé, hogy mennyire vagyok felszínesnek, szemétnek, mocsoknak, elkényeztetettnek nevezve, meg se mozdultam már ezekre a "kritikákra". Így lett egészséges párkapcsolatom, ahol testileg és lelkileg is passzolunk.

Mára pedig már egyenesen undorodom azoktól, akik akár egy büdös szót is mernek szólni arra, hogy ha egy nő külsőre is neki tetsző párt akar. Megvetem az ilyen embereket, akik fel merik ezt róni és felszínesnek nevezik ilyenkor a nőt (azzal általában semmi gondjuk nincs, ha a férfinak evidens, hogy olyan nőnél kezdeményez, aki tetszik neki ugye).

Alapvető, hogy az a kiindulópont egy párkapcsolathoz, hogy megtetszik a másik, ezt már az óvodások is tudják. A lelkiek ezután következnek azoknál, akik tartós kapcsolatot és tényleges lelki társat is keresnek.

Aki ezt nem fogja fel, az gyakorlatilag azt szeretné, hogy a nő szexuális vonzalom nélkül tegye szét a lábát, ami szerintem undorító elvárás.

Nem fog senki sem ahhoz vonzódni, hogy xyka milyen rohadt rendes (szerinte).