Társ vagy boldogság? Járhat-e együtt a kettő? N

Az ember nagyon kevés emberrel kompatibilis. Ez van. Nem kell belemenni olyan kapcsolatba, ahol már az elején nem tetszik ez meg az, mert közben elveszi az időt mástól. De a legfontosabb ahhoz, hogy hozzád illő társat találj, hogy ismerd önmagad. Te milyen vagy? Bárki szerint elég okos, szép és normális? :)

A másik tapasztalatom, hogy abból lesz tartós kapcsolat, ahol egymás legjobb barátai is tudtok lenni és közösek az életcélok. Persze nagyon fontos a testi vonzalom is, de ha nem látod tőle, ki is a másik, akkor jön az, hogy a rózsaszín köd után rájössz, az illető egyáltalán nem az, akit beleképzeltél.

Szerintem ma nincs úgy szüksége a nőknek társra, el tudják tartani magukat, ki tudnak hívni szerelőt, simán felnevelnek pár gyereket is, ha apuka lelép... Ha besokalltál, kicsit engedd el és tarts szünetet. Néha ilyenkor jön magától. Mert persze ketten könnyebb és az ember társas lény, szeretné megosztani az életét valakivel. Szóval annál alább ne add, hogy olyat válassz, akivel harmonikusan, otthonosan érzed magad, egy húron tudtok pendülni. De fogadd el, hogy nem nő minden bokorban, mert te is egyedi vagy és igen, több olyan lehet, akivel csak barátság lenne vagy csak kémia vagy megvan mindkettő, csak az életcélok nagyon nem egyeznek.

És TE milyen vagy? Te mindhárom feltételnek eleget teszel?

Könnyű mindig mindent a másikban keresni, de vajon mi azok vagyunk-e, akire a másik fél vágyik? Senki sem tökéletes, ha nagyon ragaszkodsz ezekhez a tujaldonságokhoz, akkor folyamatosan pofára fogsz esni. Nem lehet mindent kimaxolni, valamelyik tulajdonság nagy valószínűséggel csorbulni fog. Nekem is vannak hiányosságaim, viszont nincsenek is irreális elvárásaim a másikkal szemben, legfeljebb olyanok, amilyeneket én magam is "teljesítek".