Kit választanátok, a gyerekeitek anyját, vagy azt akibe szerelmesek vagytok már hosszú ideje?

A feleségedbe szerelmes voltál? Csak mert a szerelem elmúlik, és akkor se család, se szerető.

A szerelmeddel milyen szoros kapcsolatod van? Mennyi időt töltötök együtt? Mennyire ismertétek meg egymást? A másik mindennapi hülyeségeit, rigolyáit, rossz tulajdonságait, szokásait? Gyerekeket mennyire szereti? Mennyire tudná őket elfogadni? Mennyire tudná elfogadni, hogy a gyerekek miatt marad a kapcsolattartás a volt feleséggel? Mennyire tetszene neki, hogy a fizud egy része megy gyerektartásba? És még ezernyi kérdés, amit az előző életed hoz az újba. Meg ezernyi kérdés amit az új közös élet hozhat. Meg mennyire tudnál kiválni érzelmileg a mostani életedből? Mert nem csak a feleségedtől válnál el! Az egész életedet magad mögött hagynád. A feleségeddel együtt a gyerekeid mindennapjait, a házatokat, a szomszédokat, a közös családi szokásokat, de még a saját szokásaidat is részben, nagyrészt, talán még ismerősöket is...

A szeretődbe azért vagy szerelmes, mert új. Ahogy a feleséged irányába elmúlt a lángolás, úgy a szeretőd irányába is elmúlna egy idő után, miután összeköltözöl vele, és a kellemes pásztorórák után jönnek a kőkemény hétköznapok annak minden kellemes és nem túl kellemes hozadékával, neki se biztos, hogy bejönne a mostoha szerep, a gyerekek reakciója kiszámíthatatlan, stb. Ha meg oda is gyereket csinálsz, ugyanott leszel pár év múlva érzelmileg, mint most. Én inkább azt javasolnám, hogy nagyon gyorsan kezd inkább a feleségeddel rendbehozni a dolgaidat, használjátok ki , hogy nőnek a gyerekek és már nem igényelnek annyira, randizzatok, hozzátok vissza a tüzet, ne hagyjátok , hogy dögunalom rutin legyen az életetek, és legfőkébben: ne alázd meg a háta mögött azt, akivel szövetséget kötöttél, és családot vállaltál! Nektek családotok van, azt írod, szereted a feleséged, akkor hozzátok rendbe! Minden korszaknak megvan a szépsége, a hozadéka, ne csinálj mozaikcsaládot ott, ahol erre semmi szükség, mert csak az unalom ütötte fel a fejét és nem mondjuk erőszak, vagy valami olyan, ami tolerálhatatlan.