Csak én gondolok bele többet?

Egyetemre járunk mindketten, ő 21 éves én 22 vagyok fiú (csak tisztázás miatt, hátha valakinek így jobb). Eleinte 1 évig nem is tudtam ő ki is pontosan, meg nem is ismertük egymást, viszont az első pillanattól kezdve kicsit más volt a közelemben a lány. Egyetem első napja óta van egy haverom, aki viszont az első naptól kezdve ismeri őt és a barátnőit is. A haverom sokat mesélt és mesél is mindig rólam nekik, innen ismerhetett engem akkoriban. De miért is írom ezt a kérdést? Nem vagyok szerelmes a lányba és nem is szeretnék emiatt összejönni vele, mert így értelme se lenne nekem. Pusztán érdekelnek a mi lett volna helyzetek, illetve hogy csak én látok-e bele ismét mindent az esetekbe vagy sem. Volt rá példa amikor még nem is beszéltünk, hogy egyik nap amikor bementem egy órára és csak ketten voltunk a folyosón, akkor a semmiből amikor elsétáltam mellette hírtelen rám köszönt. Viszont nem ez az átlagos köszönésfajta volt, hanem egy szia, jó reggelt! és mosolygott is hozzá nagyon kedvesen, mintha szeretett volna valamit abban a pillanatban. Gondoltam is minimum egy viszonzást, de annyira nem voltam se felkészülve se hozzászokva ilyenekhez másoktól, hogy egyenesen megijedtem és ráadásul megvoltam akkor fázva, így egy hello kis mosolygással jött ki belőlem nagyon laposan, amit elhiszek a mai napig, hogy nem esett neki túl jól akkor. Azóta is elég gázul érzem magam, amikor ránézek és ez a jelenet újra és újra lejátszódik bennem. Meglepő volt ez kezdésnek, úgymond az első interakció ami köztünk létrejött akkor, mert nem szokott a mai napig számára ismeretlen szaktársaimnak köszönni csak úgy a semmiből. Igazából nem ez volt teljesen a legelső megmozdulása "felém", mert a legelején csak néha hallgatózott, amikor az előbb említett haverommal beszélgettem előadásokon, folyosón, szünetben. Ez a kezdeményezése hírtelen ennyi is lett egy évig (pontosabban 2 félévig). Én viszont ez idő alatt összebarátkoztam a barátnőivel a választható tárgyaknak köszönhetően. Így márcsak mi nem ismertük egymást úgy különösebben. Emiatt éreztem, hogy kezdte feladni a kezdeményezéseit felém, de most 3. félévben szerintem megtört a jég. Egyik tárgyból (tipikusan) megkértek a haverom által, hogy segítsek nekik egy feladattal kapcsolatban. Akkor kérdéseket is feltett az említett lány is felém, úgyhogy megtörtént az első beszélgetésünk is. Ami kicsit fura volt, hogy egyből rólam is kérdezgetett és nemcsak a feladattal kapcsolatosan. De ezt ügyesen beleszőtte a mondatába amikor meglátta a háttérképem a lapotopomon, hogy az micsoda meg azért raktam-e ki, mert én is szeretem akkor biztosan stb. Itt azért már úgyvéltem ezután nem lesz túl furcsa számára sem, hogyha bejelölöm facebookon. Természetesen visszajelölt nem sokkal később. Majd pár nap múlva rámírt, hogy nem zavarhatna-e egy kérdéssel. Akkor szintén a tárgyal kapcsolatosan tette fel a kérdéseit, de egész nap. Reggel 8-9 körül írta ezt először és éjfél után is még kérdezgetett. Megírtam már neki úgy hajnali 1 óra felé, hogy mennék lassan aludni egy kicsit, addig szedje össze a kérdéseit. Nem zavart egyébként, de annyi kérdést én még életemben nem kaptam. Gondolhattam volna, hogy mivel ő egy kitűnő tanuló (de amúgy én is az vagyok és igyekszem is az lenni mindig), ezért nem akar megbukni és inkább feltesz sok kérdést, hogy meglegyen a jó jegye a tárgyból majd később. Viszont szinte minden válaszom után egy pirulós smile-t rakott és megköszönte illedelmesen a segítségem. Én nem vagyok nagyon híve ennek, hogy szükséges lenne minden válaszom megköszönnie az illetőnek így neki is megírtam, de azt írta hogy nagyon hálás mindenért és egyszerűen nem tudja ezt nem megköszönni. Ezt csak azért emeltem ki, mert van egy olyan feltételezésem, hogy mivel haverom mesélt rólam neki és valszeg arról is, hogy nem tanulok rosszul, ezért arra megy ki ez az egész, hogy jóban legyen egy jó tanulóval. Ekkor tudtam meg kb, hogy haverom szerint van barátja. Nem tudom mi igaz ebből, mert nem is hallottam őt róla egyszer sem erről beszélni, meg facebookon sincs róluk semmi konkrétan. De visszatérve később már személyesen és írásban is ugyanúgy segítséget kért. Írásban smile-s stílusban szokott írni (amihez sajnos nincs összehasonlításom, hogy a haveromnak vagy másnak hogyan szokott írni), személyesen meg ilyen nagyon megfontoltan és összeszedetten, emiatt inkább lassabban is kérdez vagy válaszol. Nem úgy, hogy haver, hallod meg ilyenek (de egyébként sincsen ilyesmi "stílusa", vagy csak én nem tudok róla). Kicsit mintha változna így a beszédstílusa és úgy köszöni meg a dolgokat, mint amikor egy tanár segít neki. De már kikéri csak úgy zh-król vagy valami sulis dolgokkal kapcsolatban a véleményem és látszólag nagyon is érdekli én mit gondolok dolgokról. Aztán amikor ő, a haverom és csak én lettünk egy teremben egy napon, akkor elmesélt olyan dolgokat magáról, amit szerintem mindenkinek nem mesélne el. Hogyan váltak el a szülei, hány testvére van és ehhez hasonlók. Mondjuk itt haverom is ott volt, tehát nem volt annyira személyes csak felém, de azért mégis olyan érzés fogott el ott, hogy ez nála nem mindennapi lépés. Tehát hírtelen 1 napi írástól egész jóba lettünk, aminek a felvezetése nálam nem egy mindennapi. Azonban tényleg érdekelne, hogy az ilyen esetek mögött mégis mik állhatnak, amikor megtörténnek. Gondolnék én itt sokmindenre, hogy csak azért kedves velem ennyire, mert alapból ilyen mindenkivel (de szerintem ez hazugság lenne), vagy mert csak egy barát kellett neki, vagy mert jóban van a haverommal, akkor velem is jóban akar lenni. Vagy valami más is van ebben esetleg. Azon is gondolkoztam, hogy mivel a haverom is csak 1 évvel később tudta meg, hogy van barátja, így lehet azért jött össze valakivel akkor, mert én csúnyán leszerepeltem abban az időkben számára és most csak barátnak kellek neki. Szerintetek?