Tényleg csak az anyukák lennének a hibásak?

Javarészt az anyán múlik. O van többet a gyerekkel de a gyerekek is hozzájuk ragaszkodnak jobban.

Persze vannak környezeti hatások is de az anyának fontos szerepe van

Hát az értelmi fogyatékosság nagyon ritkán szerzett dolog, szóval már születés előtt eldől, hogy az lesz-e vagy sem. Innentől kezdve ez csak genetika, az a "felelős" aki hordozza a betegséget, de igazából az is, akinek a génjei nem küszöbölték ki a betegséget.

Szóval ebben kár bárkit is hibáztatni.

De "sérült gyerek" alatt érthetünk pszichés zavarokkal küzdő gyerekeket is, ami már valóban a nevelés függvénye. De ebben is kár az anyukákra szűkíteni a kört, hiszen (jó esetben) apuka is ott volt, ő is épp ugyanúg ymegteremtheti a biztos érzelmi hátteret és a megfelelő pszichés fejlődéshez szükséges környezetet.

Szóval nem az anyuka felelőssége, hanem a szülőké.

Én inkább szülőt mondok az anyuka helyett, mert a gyerekhez 2 ember kell. Sok ember úgy vállal gyereket, hogy nem kéne. Az anyuka rész annyiban lehet igaz, hogy sok nő képes megőrülni azért, hogy gyereke legyen, sokszor szinte belekényszerítik a pasast a gyerekvállalásba aki nem is akar. Olyan emberekkel vállalnal gyereket akivel nem kéne.

De a férfiak ebben ugyanúgy hibásak. Vagy nem foglalkoznak a gyerekkel.

Manapság amúgy is divat betenni a gyereket a képernyő elé (telefon, tablet, tv stb.) hogy nyugiba legyen. Ez pedig nem tesz jót a gyerekek fejlődésének, sok a viselkedészavaros stb.

Szóval de, sok esetben a szülŐK, anyukák ÉS apukák a hibásak.

Nagyon nem.

1. Az értelmi fogyatékosság nagyrészt genetikai, vele született dolog... abban az esetben lehet "hibást" megnevezni, ha az egyik fél tudta, hogy megvan benne genetikailag erre a hajlam, de túl önző volt, ill. a másik is "tettestárs", ha tudott róla.

2. Attól még nem lesz egy gyerek sem pszichésen sérült, sem értelmi fogyatékos, hogy az illető pasasnak nem szimpatikus a gyerek anyja. Sok esetben azt látom, hogy ezek a nőszapulók olyan "hű, de nagy hibák" miatt gondolják, hogy az anya okozta a gyereknek a pszichés sérüléseket, mert mondjuk az anyuka nem otthon súrolja a padlót szabadidejében, hanem néha elmegy szórakozni meg megiszik havi 1-2 koktélt vagy pohár bort, vagy éppen dolgozik és nem htb.

3. Olyan eset nyilván van, amikor a gyerek azért születik fogyatékossággal, mert anyuka ivott a terhesség alatt - ha bizonyítható, hogy alkoholszindrómás a kölök, akkor abban az esetben igenis az anya hibája.

4. A pszichés sérülésekről a legtöbb esetben mindkét szülő tehet (hacsak nem vele született mentális problémáról beszélünk)... nyilván olyan esetben nem, amikor az egyik meghalt előtte... de lehet azzal takarózni, hogy több időt tölt az anyukával a gyerek, de az is okozhat kárt a gyerekben, ha az apuka sz...ik vele időt tölteni, ill. traumát tud okozni olyan ember is, akivel a gyerek kevesebb időt tölt. Nekem pl. apám gyerekkoromban több traumát okozott a viselkedésével, pedig kevesebb időt töltött velem.

Sőt olyan eset is van, amikor a szülőnek max. annyi a felelőssége, hogy nem vett vmit észre, de alapvetően egy más családtag vagy ismerős a fő ludas. Beszélek itt pl. rokon vagy ismerős általi szexuális zaklatásról, iskolai bullyingról (főleg ha a tanár tud róla, és cs.ik tenni ellene bármit it), nyílt megalázásról, verésről... sőt olyanról is, amikor nem készakarva okozzák a traumát, pl. haláleset.