7 és fél éves kapcsolat, normális hogy így vagyunk?

Nincs rendben, hogy harag, sértettség nélkül nem tudtok kommunikálni.

Nyugodtan, hideg fejjel kellene megbeszélni, hogy mi a gond és hogyha nem akar változtatni és te sem akkor szakítsatok.

Ha ő nem is fogja fel, hogy mi a baj, vagy inkább nem veszi figyelembe, hogy te mit érzel, akkor drága kérdező ez a kapcsolat egyoldalú.

Azt írod, hogy szerinte csak panaszkodni tudsz, de még az is baj, hogy másnak panaszolod el.

Egyébként azért, hogy ő jónak tűnjön fel a rokon, vagy barát előtt. Nem azt nézi, hogy szar az egész és hogy szenvedsz hanem egyértelműen magát!

Önző dög, akire te nem fogsz tudni számítani gyerekkel kapcsolatban sem.

Ha téged letoj, akkor szerinted őt nem fogja? 99,99%,hogy a válasz nagybetűs IGEN!

Más is újítás előtt áll, vagy benne van és bár stresszes egyszer-kétszer attól a legtöbbször lehet vele beszélni, kompromisszumot kötni és FŐLEG NEM SZARJA LE A PÁRJA FEJÉT MAGASRÓL!

Ilyen "ember" nem érett és nem is szeret, tisztel téged!

Tehát a legkézenfekvőbb megoldás erre a "kapcsolatra" az ha végett vetsz neki! Ha nem teszed meg egyre rosszabb lesz és lehet nemcsak te szívod meg hanem a gyermeked is.

4es, Te valamit sztem félreolvastál. Hol írta a kérdező, hogy a párja leszarja a fejét? Te valami telenovellát nézel? Egyből szakítani. Miért is? Egy kapcsolatban vannak könnyebb és nehezebb időszakok. Hogy mondhatsz ilyet, hogy nem szereti? Ezt miből sikerült kikövetkeztetni? Te valami nagyon rosszindulatú megkeseredett ember lehetsz.

Kérdező: 4eske hülyeségeket beszél. El se olvasd.

Miért laktok együtt a párod szüleivel?

Ne vágjatok bele semmilyen babazasba, amíg minden kis apró dolgon több napos veszekedések alakulnak ki, mert baromi hamar egyedülálló anya leszel.

#6:

Onnan amit írt, nem vagyok rosszindulatú, épp, hogy reálisan látom a helyzetet.

"Én panaszkodós típus vagyok, jobban érzem magam, miután kimondtam a dolgokat, ha valaki meghallgat, már sokkal jobb. Viszont őt ez idegesíti és azt sem szereti, ha másnak mondom el."

"Meg most is volt ez a boros eset... sokszor fel se fogja, hogy mi a baj, mert szerinte én mindent túlreagálok."

A párját az zavarja, hogy ő neki, akinek elvileg bármit elmondhatna, rosszat-jót, hogy "panaszkodik" és "túlreagálja" a dolgokat. Az is probléma már, hogy vele nem ossza meg inkább mással és az is, hogy a bor miatt szerinte kiakadt, de azt nem veszi figyelembe, hogy változtatni kéne és azt sem, hogy a barátok előtt égett.

Egyébként a boros eset úgymond az utolsó csepp a pohárban fajta eset, mert itt nem azon van a hangsúly, hogy elfelejtette, hogy az apja megitta, azon inkább, hogy egyre többet veszekednek kicsinyes dolgokon, mert a párját nem érdekli a kérdező "panaszáradata" sem a "túlérzékenysége" ami bizony arra enged következtetni, hogy nem szereti a kérdezőt.

Aki szeret, tisztel az végighallgat, nem tudja le azzal, hogy te vagy a hibás, hanem magába néz, önkritika tart és belátja, hogy ő is bűnös abban, hogy odajutottak, hogy megy a vita egyre sűrűbben.

Na de jó, ne szakítson, próbálja meg, hogy leül vele beszélgetni, hogy helyre hozzák, amit lehet. Viszont ha a párja ismét letudja őt annyival hogy "nincs gond, csak túlreagálja", akár nem is tud vele kommunikálni, vagy hiába a lelkizés nem változtat, akkor igenis a szakítás a legjobb megoldás!

Nem létezik az, hogy csak az egyik fél gurcolne azért, hogy jobb legyen míg a másik tojik rá.

Mindenesetre mindaz amit leírt nekem úgy tűnik, hogy fölösleges megmenteni ezt a kapcsolatot, mert igazából csak a kérdező akarja, ezért írtam azt, hogy engedje el a kezeit.

Azért ez a boros sztori elgondolkodtató...az, hogy a párod megkínálta az apját és az megitta a bort, normális. De hogy feltöltötte vízzel az üres palackot és visszatette a szekrény tetejére, hogy ne vedd észre és a párod tudta ezt...hát ez nagyon nem normális!

És vele tervezel közös jövőt?