Hogyan tudnám végre elfelejteni?

Volt egy többhónapos, nagyon jól induló ismerkedésem. Igazából mindketten tettünk érte, egymásért de a másik félben végül nem alakult ki szerelem így elengedtük egymást.

Ennek már több, mint fél éve. Eléggé a padlóra tett, mert kevésnek éreztem magam, úgy éreztem soha nem leszek elég jó senkinek (semmi konkrét indok nem volt, csak nem jött a szerelem) vagy két hónap volt mire összeszedtem magam.

Megéltem a szomorúságot, hagytam magam továbblendülni, nem keresem és nem is tudok róla semmit. De napi szinten a fejemben van. Majdnem naponta álmodok vele, ilyen olyan formában, hogy barátnője lesz, vagy hogy az álmomban elutasít engem, vagy rengeteg ilyen hasonlót. Mindig zaklatottan kelek fel és továbbra is a gondolataimban marad.

Egy nagyon rendes srácról volt szó egyébként és úgy érzem nagyon nehéz rendes srácokkal ismerkedni. Komolyabb udvarlóm, randim nem volt azóta, csak futó dolgok de nem akarok társkeresőzni.

Azonkívül hogy én is elismerem hogy sok dologban hosszú távon nem illettünk volna, mégis valamilyen szinten hiányzik. Kedves, jóindulatú volt, az ismerkedési tapasztalataim alapján pedig ANNYIRA ritka egyáltalán az is, hogy valaki ne egy paraszt legyen…sajnálom hogy abbamaradt a dolog és hogy ez az egész végül a semmibe lett

Ő már rég messze jár feltételezhetően, bár neki sem esett jól elengedni engem. Szeretnék végre továbblépni de hogyan? Vagy csak a magány erősíti bennem ezeket a gondolatokat?

Sok barátom van, elég jó az életem de tényleg jó lenne egy társ akivel viszonzott és kölcsönös a szerelem..

Nyilván jön a nyár de vele iszonyat jó emlékeim vannak/voltak….