Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért meggyőződése a legtöbb embernek hogy ha valaki egyedül van akkor csakis magányos és boldogtalan lehet?
Nagyon régóta nincs kapcsolatom, de nem is hiányzik, ennek ellenére társasági ember vagyok szívesen járok el barátokkal programokra és jól érzem magam, nem feszengek, sohasem panaszkodom semmiről. Ennek ellenére többször megkaptam barátoktól/ismerősöktől teljesen váratlanul, hogy milyen rossz nekem mert nincs kapcsolatom. Természetesen nem így direktben hanem ilyen olykor vicces utalásokkal hogy: "Örülj hogy hozzádér végre valaki", "Majd szerencséd lesz", "Én is sokáig voltam egyedül, de...", "Azt hittem van barátnőd...", "Azt hittem családod van...
"
Közben egyáltalán nem volt szó rólam, egy szóval nem említettem a témát. Tényleg ennyire fontos az embereknek hogy legyen valakijük? Én sosem éreztem magam rosszul emiatt, sőt régen amikor kapcsolatom volt inkább korlátozva éreztem magam, úgy éreztem túl kevés időm marad a hobbijaimra, saját magamra.
Mindenesetre nem esett jól az egyik ilyen beszólás sem, amióta ez néha bevillan úgy érzem ezekre a barátokra nincs szükségem, de néha váratlanul olyanoktól is megkapom akiktől egyáltalán nem számítok erre. Pl múltkor egy régen látott csaj csak annyit mondott reméli hogy "végre megtalálom a boldogságom". Egyérészt 1000 éve nem látott, másrészt miből veszi hogy nekem így rossz? Nem mindenki társfüggő és életképtelen egyedül, én nagyon élvezem a magányt és semmi szükségem ilyen negatív emberekre, viszont nem szeretnék antiszociális lenni, csak lassan oda jutok hogy párban lévőkkel nem megyek inkább semerre mert ők nem bírják elképzelni hogy egyedül is lehet valaki boldog. Egyedülállóktól még nem hallottam ilyen szöveget, maximum nekem panaszkodnak hogy nehéz a párkeresés, amivel semmi bajom, szívesen meghallgatom őket.
Volt időszak amikor nem akartam kapcsolatot, mert féltem, hogy megint megbántanak, ugyanis csak rossz kapcsolataim voltak, sokan elutasítottak, átvertek stb. Bár igaz szerelemre és boldog párkapcsolatra vágytam, de nem hittem el, hogy találhatok ilyet. Na hát én is kaptam az ívet, hogy ez kva gáz, életidegen, hogy nem akarok senkit, mert egyszer csalódtam (ez az elbagatellizálás, nyilván nem egyszer csalódtam), biztos sokan nyomulnak rám, gyorsan szedjek már össze valakit mert ez nem állapot, minden problémám megszűnne ha lenne valakim, nyugi ne aggódj úgyis lesz majd (szomorú fejet vágva), stb. Családban el sem hitték, hogy szingli voltam pár évig, frankón azt hitték, hogy a lányokat is szeretem és vannak mindig barátnőim csak titkolom (mert úgy gondolták ha fiúm lenne azt elmondanám). Ja amúgy nehogy azt hidd, hogy ezeket a boldog párkapcsolatban lévő emberektől hallgattam, akinek normális volt a kapcsolata és úgy szólt be, az csak szimplán nem emlékszik már, milyen az, amikor szingli valaki, mert 15+ éve nincs egyedül.
Gyökerek ezek amúgy mert mit pofáznak bele más életébe... Amúgy az tény hogy nem voltam kifejezetten boldog egyedül de az sem igaz hogy eret vágtam mert épp senki nem dug meg/senkinek nem vagyok a barátnője, mint azt sokan gondolták.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!