Mit gondoltok egy olyan férfiról, aki magabiztos, kicsit kötekedő, simán be mer szólni a másiknak, viszont értelmiségi ember?

Kérdező, te abból indulsz ki, hogy csak tanulatlan emberek lehetnek bunkók.

Peidg nem. És ezt szerintem a legtöbb ember tudja.

Az asszertív viselkedést, sőt akár vitát szeretem, mert az feltételezi, hogy van érzelmi intelligenciája is, azaz bele tudja képzelni magát a másik helyébe. Ettől még lehet akár nyersebben őszinte, sőt legyen is, meg álljon ki magáért, húzza meg a határait... stb., de nem mindegy, hogyan fejezi ki magát és javító-e a szándéka, illetve van-e benne belátás, hogy más szemszögből más lehet a világ... vagy csak élvezi mások hergelését, lenyomását, kigúnyolását. Utóbbi kifejezetten visszataszító és éretlen személyiség. Attól, hogy valaki okos, ügyes egy részképességben, még nem feltétlenül jobb társaság. Egyébként a legfontosabb számomra, hogy a másik mellett (kölcsönösen) fejlődni lehessen, de érzelmi biztonságban. Ha nem felhúz, hanem lenyom a társam, hogy fényezze magát és csodálatot gyűjtsön be, plusz még hatalmi játszmákba is kényszerít ezzel, hát az marha káros rám.

Akit leírsz, az a tipikus különc. Lehet igaza épp, de mivel annyira nem tud "viselkedni" (vagy mert nem érti a ki nem mondott szociális szabályokat, pl. akár aspergeres, vagy hobbija a leckéztető "emberkísérlet", mert okosabbnak tartja magát mindenkinél) az emberek nem fogják meghallani, mert elakadnak ott, hogy felháborodnak a stílusán. És akkor jön, hogy az egész világ biztos ellene van. Én ilyen mellett inkább a szekunder szégyenérzetet szoktam érezni, de igen, van, akinek bejön ezért vagy azért.