Lépni, kezdeményezni - ezek a fogalmak alatt ki mit ért?

Női szemszögből válaszolok. Nyilván akár csak szexről akár kapcsolatról van szó, kell egy alap szimpátia és vonzalom. Vonzalom nélkül barátság van.

A vonzalmat azért le lehet szűrni, persze kontextusfüggő is, mert pl.: munkahelyen nem biztos, hogy úgy közeledik, mint egy kötetlen baráti iszogatásnál. De azért alapvetően van a nézés egy pasinál (meg szerintem a nőknél is) ahol lejön az, hogy bejövök a másiknak. Akaratlanul is többet néz, többet mosolyog, elkezd közelebb jönni fizikailag. Szóval kell a vonzalom vagy kezdetben legalább egy érdeklődésre utaló magatartás.

Ha valakit érdeklek, akar valamit (ez lehet csak szex is) akkor az érdeklődését ki fogja fejezni, mert beszélgetni próbál, keresi a társaságom, megkeres, odajön stb. Na számomra ez már kezdeményezés.

Tehát ha van egy társaság és van egy pasi akinek érzem, hogy tetszem vagy nem tudom de tetszem neki, és odajön/hozzám fordul és elkezd beszélgetni velem, érdeklődik felőlem (hogy kiderüljön viszonzott-e a szimpátia) miközben azért a nonverbális jelekből is lejön a szándék. Tehát a "keresi a társaságod" jelenség. De ha ezután pl.: nem keres meg, nem próbálkozik máskor is akkor ez nem sokat ér. Magyarul minél többet veled interakcióba lépni.

Az más kérdés, hogy volt velem olyan, hogy nyilvánvaló volt, hogy bejövök a pasinak (társaságban), mert már korábban egy bulin megcsókolt és egyértelműen egymás tudtára adtuk, hogy bejövünk a másiknak. Ennek ellenére utána nem keresett meg. Szóval később a társaságban is lejött a nonverbális kommunikációjából is, hogy tetszem neki (pl.: egyre közelebb jött, sokat mosolygott, flörtölt), beszélgetett velem aztán úgy tett, mintha nem akarna semmit, mintha nem jönnék be neki.

Aztán később lefeküdtünk, tudtam, hogy komoly nem lesz belőle hiszen akkor azt már a tudtomra adta volna, de én is akartam és én kezdeményeztem. Odamentem hozzá, beszélgettünk, bociszemekkel néztem, nem húzódtam el ha közelebb jött. Stb.

Számomra a kezdeményezés azt jelenti, hogy valaki odamegy a másikhoz beszélgetni, randira hívja stb. tehát ő teszi meg az első lépést. A szemezés nem egyenlő a kezdeményezéssel.

Az elutasítás meg az, amikor nem kívánsz semmilyen kapcsolatot az adott személlyel.

#4 vagyok. Hát Kérdező ez egy olyan dolog, hogy azért az ember le tudja venni azt, hogy egy másik ember (bármely kontextusban) nagyjából hogyan viszonyul hozzá. Sose 100%-ra, de nagyjából. Olyan pasi is volt az életemben akinek tudtam, hogy bejövök, de nagyon sokáig nem lépett semmi konkrétat, pedig nem volt kisfiú már. Csak egyrészt neki kínos lett volna a direkt visszautasításom , mert gyakran találkoztunk és a testvérem jóbarátja, másrészt szerintem látta rajtam, hogy én ezt nem viszonozom. De kedveltem, mint embert ezért szívesen töltöttem vele időt, gondolom ez adott neki némi reményt és így egyszer mégis. Sajnos nekem ő nem.

Ha valaki undorral néz rád, nyilván leveszed. Fontos szerintem valamennyire az is, hogy a viselkedés, összhangban legyen a szóbeli kommunikációval.

Maradok a példámnál amit fentebb írtam. Tudtam, hogy bejövök a srácnak, csókolóztunk is, le is feküdtünk később. Megbeszéltük, hogy nem akarunk egymástól kapcsolatot és ő (megjegyzem elég furán és ködösen, ezt később megbeszéltük, elnézést is kért érte, hogy nem így kellett volna) azt is, hogy többet nem szeretné ha a továbbiakban bármi történne. Később kiderült az is, hogy eleve nem akart volna egyéjszakásat (nekem sem ez lett volna az ideális, de akkor épp ez volt) és nem akart ilyesmibe bonyolódni. De ezt ugye már csak később tudtam meg. Szóval miután szexeltünk és megbeszéltük, hogy ez ennyi. Kvázi visszautasítás. Aztán ennek ellenére, amikor egy társaságba keveredtünk következő alkalommal, akkor nagyon kereste indirekte a kontaktot. Nagyon-nagyon közel állt hozzám vagy nagyon közel ment el mellettem (ami nem lett volna indokolt), bámult, gyakran nézett, másokat kérdezgetett rólam, stb stb. Ez persze visszajutott hozzám, na meg én is észrevettem. De nem jött oda dumálni, pedig tök olyan benyomást keltett, mint aki valamit mondani akar, beszélni akar. De nem teszi meg. Én meg nem tettem meg, mert nem volt mit mondanom, én okés voltam a helyzettel, gondoltam majd ha akar valamit mondani/csinálni, megteszi. Csak azt akarom érzékeltetni, hogy ez a viselkedés eléggé ellentmondásos. Eleinte azt hittem, hogy talán amikor lefeküdtünk akkor nem tetszettem neki vagy ilyesmi, de hamar kiderült, hogy nem a vonzalom hiányáról van szó. Amikor meg rákérdeztem, hogy most mégis akar-e valamit vagy miért viselkedik úgy ahogy, akkor az volt a válasz, hogy nem. De azért még megcsókolt:D

Szóval szerintem az a fair, ha az ember igyekszik ahhoz mérten viselkedni, nonverbálisan is amit mond. Szimplán azért, mert a példámban az úriembernek nehéz volt így hinni.

Ha onnantól kezdve megüt velem egy semleges hangnemet és viselkedést, nem bámult volna, nem jön be a privát terembe és társai, akkor elhittem volna rögtön, hogy ez úgy is van, így viszont nehéz volt.

De ilyen is van. Ezért írtam, hogy 100%-san sose fogjuk tudni, az élet nem erről szól. Azt gondolom ugyanakkor, hogy megéri bátornak lenni, mert az ember így tud tapasztalatot gyűjteni.