A párkapcsolat mindenképp a legfontosabb dolog kell legyen az életben vagy az is csak egy a többi közül?

Én mindig is egyedül éltem eddig. Jó lenne mellém valaki, de nem tudnám szinkronba hozni, hogy valakivel együtt éljek: büntetés lenne neki.

Az emberek nagy része csakis a konvencionális hagyományokat követik ezzel a párkapcsolatkeresés témával, aztán jól ráb*nak, de nem gond, mert lesz másik társ. Így ennek szerintem semmi értelme nincsen. (F!)

Szerintem alapvetően igazad van abban, hogy fontos hogy az ember az élete minden részét próbálja meg élvezhetővé tenni. De azért a párkapcsolat (nekem) fontosabb, mint bármi más. Nem is feltétlen az elsöprő szerelem részre gondolok, de így 8 év kapcsolat után nagyon is azt érzem, hogy sokkal több múlik ezen mint pl egy munkán ami a 8 év alatt háromszor változott, vagy egy hobbin. A baráti társaság meg olyan, hogy 20-25 évesen rengeteg barátom volt, hetente többször összejártunk mint valami rossz sitcomban. Aztán elkezdődtek az esküvők, a terhesség bejelentések. Mindenki próbált albi helyett saját ingatlant teremteni, ami érdekes módon szinte senkinek nem az addigi lakhelyünkön jött össze. Most itt vagyok lassan 30 évesen, és szinte senkivel nem tudok találkozni már, mert nem is itt laknak, meg a legtöbb helyen kicsi gyerekek is vannak. Az anyagiak is könnyebbek két keresetből mint egyből (pl albérlet, rezsi). Az egészség az persze nagyon fontos.

Összességében én azt látom, hogy itthon még nem annyira van kultúrája a szingli életformának. 30 körül mindenki hajt már valami rendes kapcsolatra, családra. Aki nem, az meg a szabadsága élvezése helyett inkább eljár önigazolni "gyerekmentes övezet" meg hasonló fórumokra. Nagyon ritkán látok ténylegesen egyedül embereket kiállításokon, moziban, bármilyen programokon. Azért az ember tásas lény. A barátok meg elkopnak idővel 99%-ban, mert mindenkinek lesz saját élete. De biztos hogy gazdagabb országokban ennek is van amúgy kultúrája, egyedül tartalmas életet élni.

Annyira jól leírtad az egészet, 5-ös!

"A barátok meg elkopnak idővel 99%-ban, mert mindenkinek lesz saját élete."

Ezt pedig mintha senki nem értené vagy "érezné" itt. Mindenki azzal jön, hogy semmi baj azzal, ha hosszú évekig, évtizedekig, akár életed végéig egyedülálló vagy, mert hát ott a család meg a barátok. Persze... A család előbb-utóbb "kihal" mellőled, illetve a veled egykorú tagjainak meglesz a saját élete. És igen, a barátok is sokkal kisebb mértékben lesznek jelen, mint 30 alatt, egy idő után szinte egyáltalán nem. Azt már ne is említsük, hogy sem a családi, sem a baráti kapcsolatok nem tudják ugyanazt adni, mint egy párkapcsolat.

Szóval igenis meghatározó. És egy ideig elvagy egyedül, de ne már, hogy évekig... 30 fölött vagyok, mindig egyedül voltam, szar volt, nekem ne mesélje be senki, hogy egy fiatal nőnek (és férfinek) nincs szüksége más típusú kapcsolódásra, csakis barátokra és családra (meg masztira...) orrvérzésig, és ez a normális, az meg beteges/kezelendő, ha nem így van vele. Már egyedül is maradok, miközben a szüleim várhatóan hamarosan elmennek, mindenki más körülöttem meg kapcsolatban, házasodik, gyerekezik. Erre a korra elfogytak a szabad férfiak, csak azok maradtak, akik elől okkal menekül sikítva minden nő.

"És igen, a barátok is sokkal kisebb mértékben lesznek jelen, mint 30 alatt, egy idő után szinte egyáltalán nem."

Akik nem tudtak normális barátokat szerezni, azokkal biztos ez történik. Anyámnak 2 olyan barátnője is van, akikkel hetente egyszer-kétszer találkozik, az egyikkel 40, a másikkal 45 éve barátok. (Ja és az egyiküknek sosem volt komoly kapcsolata és gyermektelen.) Ezen kívül pedig van még 3-4 ember, akikkel ha nem is napi szinten, de hetente többször tartják a kapcsolatot. Illetve van egy kutyasétáltató gang a környékükön, akikhez nem kötik érzelmileg szoros szálak, de konkrétan naponta elbeszélget velük egy órát.

Tehát nem, a barátok lemorzsolódása és az elmagányosodás egyáltalán nem törvényszerű, csak ápolni kell ezeket a kapcsolatokat.

Szerintem a 6-os remekül reprezentálja a problémát. Az emberek képtelenek normális kapcsolatokat fenntartani, és egyre szűkül az a kör, amiben otthonosan mozognak.

Én nem azt mondom, hogy a 200 évvel ez előtti falusi élet meg az egymás szájában élés a preferált, de könyörgöm... Az milyen már, hogy az embernek nincsenek barátai és egyetlen személlyel képes bensőséges kapcsolatot fenntartani?

Az NEM természetes, hogy valakinek nincsenek közeli barátai, nem tart szoros kapcsolatot a testvéreivel / unokatestvéreivel / azok gyerekeivel stb. Nyilván nem kell minden rokonnal puszi pajtások lenni, de az milyen megállapítás, hogy "a veled egykorú tagjainak meglesz a saját élete"??? EGY CSALÁD VAGYTOK... Én a testvérem életének része vagyok és fordítva... Könyörgöm, kicsit lépjetek már ki a párkapcsolat mániából és lássátok meg, hogy rengeteg más típusú emberi kapcsolat létezik ezen a világon. Mégpedig szoros, intim, támogató és nagyon értékes kapcsolatok.