Hogy ne függjek a másiktól?

Nem ilyen extrém a helyzet, de engem nagyon bánt h a paromnak a barátaira mindig van ideje és újabban az programunkat a velük töltött időhöz kell passzítani. Volt egy jól megszokott élete, abba akar belepaszírozni, de látom semmit nem adna fel belőle. Pl: heti 5 este haverokkal gamelés van, átjön estére, vagy én megyek hozzá, de csak akkor ha a gamezés be lett fejezve. Persze vannak gamelés nélküli esték, olyankor azért velem szokott lenni. De alapvető eltérés köztünk, hogy én introvertált vagyok, nagyon szeretek kimozdulni, akkor is ha kevés barátnőm van és mondjuk csak 2 hetente adatik meg. Neki a haverok fontosak de a kimozdulás nem. A randizás sem. Valahogy megértettem vele, hogy randizni márpedig fontos egy kapcsolatban, de ezt is úgy h én szervezem többnyire ezeket, mert ő ebben nem találja fel magát. Ettől függetlenül látom rajta h ő neki a legjobb a kanapé + film, otthon game, heti pár edzés kombó, néha meg muszáj házibulikat szervezni meg elmenni ezekre. Én szeretek sétálni/túrázni ő mintha ebben ìgy nem látná a szépséget, nincs igénye rá.

Persze van bennünk hasonlóság de a szabadidős igényünkben kb. Semmi. Azért elég gyakran elgondolkodom én is azon, hogy mire alapozzunk egy kapcsolatot, ha nekem tök mást jelent a közös idő, mint neki? Illetve nehezen megoldható, de pl: egy-egy teljes napot is jó lenne közősen tölteni egy komoly kapcsolatban. Közős nyaralás kettesben az sem lesz, mert csak a haverokkal együtt nyaralnak ők és ezt a többi haver barátnője is elnézi, vagyis hát nyilván így olcsó, de én a gondolattól is rosszul vagyok, hogy 6 ember legyen 1 apartmanban 1 hetet, ebből 2 a kényelmetlen kanapén mert ők mindig így nyaraltak eddig is.

Szóval én nem tudom mit akarok őszintén, nekem olyan férfi kéne, akinek vannak jó barátságai ugyan, de tud priorizálni. A 6 ember/apartmanos nyaralás nekem szánalmasan illúzióromboló ennyi idősen, és nem a pénz miatt, hanem mert 0 privát szféra vagy együtt töltött idő...

Egy szintén introvertált barátnőmnek már van férje, a barátnőmnek nem nagyon vannak se barátai, se programjai, nem is igényli már ezeket, a párjával töltött időt viszont mindig kihasználják, az elejétől fogva szerveznek 2 napos randikat is, mert ez mindkettejüknek fontos.

Tényleg őszintén nem tudom, hogy akarnék együtt maradni olyan férfival akinek a barátok mindig fontosabbak ránézésre mint én és nem sok esélyt látok rá h ez változzon.

Amit viszont neked is javaslok kérdező az egy terapeuta. Nem is a kapcsolatfüggőség okán, hanem mert önismeret, hátha találsz új hobbit. Az hogy rajongva szereted a párod az elején tök rendben van! :)

Én sajnos azért választok mindig ilyen távolságtartó partnereket, mert egy elkerülő kötődésű anyukám van, aki miatt en szorongó kötődesű lettem, mert extrém érzelmi reakciók híján nem sok törődést tudtam belőle kifacsarni, azóta is ambivalens a vele való viszonyom. És úgy tűnik a mostani párom is eléggé elkerülő, nem kapcsolódik a saját érzéseivel sem nagyon, nemhogy az enyémekre hangolódjon... De sajnos nem találtam olyan szakembert, aki racionális módon tanítana arra, hogyan keressek nem ilyen párt, mi alapján tudnék jobban választani vagy nem ezt a típust vonzani... 28-30 év körül aki egyedül van, sajnos borítékolhatóan cipel sérüléseket, ami miatt nincsen társa. És ezzel nem lenne baj, de akárhány ilyen emberrel elmentem első randira, mind arra jutottam, hogy el kéne fogadni hogy ez a pszichológus dolga, nem pakolhatja rám.

Szóval nekem pl: sokat segìtett rájönni, hogy ezért nem találok párt, mert nem vagyok biztonsagos kötődő.