Miért akkora gond, hogy nincs párkapcsolatom?

Alig egy éve szakítottam a barátommal akivel nagyon régóta együtt voltunk, gyakoratilag gyerekként jöttünk össze. Békésen váltunk szét, egyszerűen csak annyi volt a gond hogy nagyon más irányba fejlődtünk, és egy idő után rájöttünk hogy már nem ugyanazt akarjuk az élettől, nem tudjuk közösen elképzelni a jövőnket. Mivel nekem ő volt az első és egyetlen barátom így nem igazán ismertem az igényeimet, nem tudtam milyen érzés egyedülállónak lenni, és nem akartam úgy beleugrani egy új kapcsolatba hogy nem tudom mit szeretnék attól a kapcsolattól. Őszintén szólva rég voltam annyira boldog mint a szakítás utáni időszakban, a barátaimmal is több időt tudtam együtt tölteni, magamat is jobban megismertem és elkezdtem élvezni a saját társaságomat, egyszerűen jobban élvezem az életet mint valaha.

Viszont a családom és a rokonok teljesen ki vannak készülve tőle hogy még mindig nem találtam senkit, most már ott tartunk hogy minden egyes találkozás alkalmával visszakanyarodunk a témához, az egyikőjük még kerítőnőt is játszik újabban. Egyszerűen nem értem, miért akkora gond hogy nincs barátom? Már százszor elmondtam nekik hogy jól érzem így magam, nem szeretnék fejest ugrani egy új kapcsolatba, és hogy jelenleg mem érzem úgy, hogy sietnem kellene a pártalálással. De mintha meg se hallanák, és ez már kezd rámenni a velük való kapcsolatomra, elkezdtem ritkábban látogatni őket mert egyre jobban zavar, hogy nem tudják elengedni a témát. Jár más is hasonló cipőben? Mit lehet ilyenkor tenni vagy mondani, hogy megnyugodjanak?