Volt részed lelki terrorban a párod kapcsán?

Én arra utaltam, hogy ennek semmi köze a haranggörbéhez, mert az pont középen van a csúcson, te meg folyamatos lejtmenetről beszélsz...

Régen meg egyébként se azért házasodtak, mert akkor jobbak voltak a kapcsolatok, csak épp nem volt divat válni, mert fontosabb volt a látszat, mint a saját valós boldogság.

Abban igazad van, hogy egy embernek manapság már nem az első kapcsolata lesz az, ami élete végéig kitart, de ez talán nem is feltétlenül probléma. A tiniszerelmek meg egyébként se arra vannak, hogy örök élet meg egy nap, főleg mert az ember abban a korban éretlen (régen is az volt).

Viszont 20-30 évesen már sok ember alkalmas arra, hogy hosszú távra lehessen tervezni vele. Az más kérdés, hogy különböző okok miatt sokan nagyon is rosszul választanak párt (erről írtam eddig is, többször is, mégse érti senki...).

Ezek ellenére pedig még mindig vannak azért olyanok, akik nem folyamatosan lepusztuló kapcsolatokban vannak, hanem ugyanolyan boldogok most is, mint a kapcsolat elején, vagy még akár boldogabbak is.

Nektek kell tudni megbeszélni a problémákat, akármilyennek is tűnnek.

Személy szerint az első alkalommal se alszok összebújva, mert marha kényelmetlen, a kialvatlanság meg nem egy jó állapot.

Anyajegyed meg lehet, hogy ott eddig nem is volt. :D Vagy nem vette észre. Gondolom te se tartod számon a partnered összes anyajegyét, vagy apróbb kis bőrhibáit, hegeket stb.

Biztos vagy benne, hogy nincs egy kis üldözési mánia, vagy valamilyen fóbiás félelem az egész mögött, amiket ilyenkor érzel?

Az érzelmek szerelem az hogy a másik szeretettel néz a párjára vagy ida akar hozzá bújni az vagy jön vagy nem. Ezek nem beszédtéma hogy majd azt mondom ölelj át es akkor átölel belül meg semmi ehhez mivel akkor magátol jött volna. Ez nem igy működik hogy na majd én megmo dom meg kèrem.

Es ismétlem a gyengébbek miatt senki nem éli le (ill ritka)az elsővel az életét. Mindenkivel történik szakítás nem egy. Úgy elmúlnak a dolgok. Nem allandók. Változó minden.