28-32 körüli párok! Ti mit dolgoztok, mennyit kerestek külön-külön, van sajat lakás/ ház/autó? Ha nincs, akkor tervben van valamelyik? Illetve van már gyereketek?

Én 33 vagyok (nő), párom kilóg innen, mert ő 41 (férfi), de azért válaszolok.

Közigazgatásban dolgozunk, nettó 400-at keresünk mind a ketten. Én emellett PhD-t csinálok, ahol még 180 ezer ösztöndíjat kapok, havonta.

Kertesházban lakunk, páromé. Felújítás (szigetelés, tetőcsere) tervben van.

Autó van mindkettőnknek.

Gyerekünk nincs.

12, Több helyen is teljesen logikátlan az érvelésed, biztos, hogy mérnök vagy te, vagy csak egy tipikus csokos dadzilla, aki képtelen logikusan gondolkodni?

"látjuk a jövő nehézségeit, te ezeket kifogásként használod, hogy elkerüld a nehéz döntéseket.

Nos nem értem. Ha látod a jövő nehézségeit, akkor nem az lenne a nehéz döntés, hogy bár szeretnél gyereket, de lemondasz róla, vagy maximum csak egyet vállalsz? Na az lenne az igazi önzetlenség. Meg mondjuk nem a gyereket használni fel arra, hogy anyagi javakhoz jussatok.

"Csak menekülsz a problémák elől" -igen pont ezt teszi az, aki a klímakatasztrófával, az ivóvízhiánnyal, meg a munkanélküliséggel szembesít téged. Tehát a gyerekvállalást egy problémának látod, de azért önkéntesen mégis belemész, úgy, hogy ezt senki nem kérte tőled. Okos...🤡

Vicces, hogy az önzőséggel, felelőségvállalással érvelsz, mikor ezeknek a halvány szikrája nincs meg benned. Ki kérte, hogy gyereket gyárts? A meg nem született gyerekeid kérik, hogy gyártsátok le őket? Ezt a "nehézséget" te magadnak generáltad, nyugodtan dönthetnél máshogyan is. Csak hát kell a kecó, meg a nagy kocsi, ne áltasd magad, se másokat. Szomorú, hogy a tudatosan gyermektelenek több felelősséget éreznek a te gyerekeid iránt, mint te magad.

"Egy felnőttnek igen is le kell tudnia mondani a saját kényelméről, fel kell tudnia vállalni a nehézségeket azokért, akiket szeret."

De ki a faßom kéri tőled, hogy mondj le saját kényelmedről? A meg nem született gyerekeid zsarolnak, kényszerítenek fentről, hogy hozd őket világra, vagy mi? Ráadásul erre a világra? 😅

"Mondj le a saját önzőségedről mások javára"- ebben az egyben igazad van, pont ezt kellene tenned neked is, hogy az anyagi haszonszerzés helyett valóban reálisan átgondolod, hogy milyen világba születne az a 3 gyerek és megálljt parancsolsz a szaporodási ösztönödnek, mert ezeket az úgynevezett "nehézségeket" ahogy te fogalmazol, nem fogod tudni leküzdeni sehogy sem. Max ha találsz egy élhetőbb bolygót, talán akkor.

#23 A többsége hülyeség annak amit írsz, vagy azért mert mert nem ismersz, és ezért nem látsz bele a dolgokba, vagy mert félreértetted. De csak példa kedvéért leírok néhányat, a többit olvasd újra, ha érdekel. A sértéseket pedig figyelmen kívül hagyom, mert szerencsére nem különösen érdekel egy vadidegen véleménye, aki képtelen mások szemén át látni a világot.

De kezdjük a legfontosabbal: Mégha nehéz is lesz a jövőben az élete, az is élet lesz. Neked nem nehéz az életed? Hogy éreznéd magad, ha a szüleid inkább nemet mondtak volna, rád csak hogy ne legyen nehéz neked?

A lakáshoz sajnos 28 millió önerőt kértek, ezért csak 16,9 millió csokot tudtunk felvenni. Eredetileg 30 milliót akartunk volna felvenni, a maradékot pedig kamatoztatni, de beleszerettünk a lakásba, és így alakult. Szerencsére azért kocsira maradt még pénzünk. Egyébként egy gyerek felnevelése közelében sincs a Csok összegének. Ha jól tudom, egy kutatás 30-50 millióra becsüli / gyerek. Szóval nem, nem az anyagi okok miatt vállalunk gyereket, viccesnek tartom, hogy ez egyáltalán eszedbe jutott. Annyira látszik, hogy egyáltalán nem tudod, mit jelent apának lenni. Nem értheted ezt az érzést. Mikor valakit önmagadnál is jobban szeretsz, arra nem problémaként tekintesz... És igen, megérdemel egy esélyt, mégha nehéz is lesz neki. Én minden erőmmel azon leszek, hogy megadjam gyermekeimnek a szükséges hátteret (még nem tudjuk, hány gyereket akarunk, mindig csak a következővel tervezünk).

Egyébként én nem menekülök a probléma elől. Úgy érzem, mindent megteszek, amit tudok, mégha az nem is ér túl sokat. De mondok neked egy példát: mi mosi-pelusokat vettünk összesen kb. fél millió forint értékben. Ezzel félelmetesen sok vizet és pénzt spórolunk meg a világnak, még akkor is ha a mosás mellett még kevesebb időnk marad.

Egy gondolat, amiből talán láthatod a logikád hibáját:

Téged nem zavar, hogy a létezéseddel mennyi földi erőforrást elpazarolsz? Ha valóban a Föld javát néznéd, nem kellene öngyilkosságot elkövetned? Természetesen nem gondolom komolyan, szóval te se dönts így, csak gondolkozz el rajta... Mindenesetre akármilyen választ is hozol ki magadra, az igaz lesz az eljövendő gyermekekre is.

Végezetül szerintem nem látod pontosan, mekkora felelősség is jár egy gyerekkel. Normál esetben egy gyerek az nem csak "becsúszik", hanem egy komoly döntés előzi meg. Sok mindent feladok azért, hogy megteremtsem gyermekeimnek a lehetőséget, hogy boldogan éljék életüket, amivel a világ egy jobb hellyé válik. Ezt nem azért teszem, mert bárki is kényszerítene. Az igazi szeretet belülről jön. Én döntöttem úgy, hogy feláldozom érte önmagamat, ebben senki sem befolyásolt. Azért adok, mert jó adni, mert ha másoknak segíthetek, az nekem is jó. Ha nem én vagyok a központban, hanem a körülöttem élő emberek, ha értük áldozhatom az életemet, az lelki szinten hat, és boldogabbá tesz minden másnál, amit csak anyagi szinten megkaphatok. Tudom, ezt így kívülről nagyon nehéz megérteni, de hidd el, tudom miről beszélek, és tényleg boldog vagyok. Ez persze nem egy egyszerű út, és talán körülötted nem mindenki érti benne a logikát (bár szerintem csak logikával is el lehet jutni egy darabig), de kifizetődik. Mert lehetsz akármilyen gazdag, az semmit sem ér, ha belül üres vagy. És ugyanúgy lehetsz bármilyen szegény, az igazi gazdagság belülről fakad.

Ebből több mindent le lehet vonni, de konkrétan ebben az esetben könnyen megeshet, hogy a Föld erőforrás hiánya miatt küzdeni fog a következő generáció, de ettől még ugyanúgy élhetnek értékes, boldog életet. Ez nem az anyagi lehetőségektől függ.

Remélem valamennyit sikerült átadni ebből az érzésből. Ha kérdéseid vannak, szívesen válaszolok privátban.

nem fogok privátot írni, mert szeretném, hogy a hozzád hasonlók is olvashassák, amit írok.

"Neked nem nehéz az életed? Hogy éreznéd magad, ha a szüleid inkább nemet mondtak volna, rád csak hogy ne legyen nehéz neked?"

Én sem kértem, hogy megszülessek, a szüleim felelőssége volt. De az ő felelősségük jóval kisebb, mert annak idején, 90-es évek eleje, közel sem ilyen világ volt, hogy a csapból is az ömlött, hogy klímakatasztrófa, volt 4 évszak, és nem volt ekkora aszály, a tájékozódási lehetőségek is jóval korlátozottabbak voltak a mostaninál arról, hogy mi zajlik globális szinten. Híre sem volt az AI-nak.

Már elnézést, de ne abból induljunk ki, mintha milyen csodálatos lenne élni, főleg ebben a világban, főleg Magyarországon, ezen a balkánon, ahol nem működik az egészségügy, az oktatás. Kezdjük ott, hogy a drága CSOK-odnak köszönhetően csak simán munkával, úgy hogy megdolgozol érte, szinte lehetetlen saját lakhatást teremteni, pláne ha gyereket sem akarsz. Arról nem is beszélve, hogyha valamiben más vagy, eltér a véleményed, garantált a kirekesztés, megbélyegzés. Sarkalatos pont, hogy mindenképpen fehér, hetero, mindenáron házasodni vágyó, gyereket gyártó prototípus legyél, mert ha ezeknek a kategóriáknak valamelyikéből is kilógsz, mert te máshogy szeretnél élni, akkor véged van. Az egész életed tele lesz kirekesztéssel, megbélyegzéssel. Nőként hatványozottan, ugye egy patriarchális társadalomban. Főzzél, mossál, takarítsál, szüljél és nevelj gyereket, és kuss a neved.

Igen, drága a gyerek, főleg 3, irreálisan drága, pontosan ezért azt gondolom, hogy egyrészt tudatlanságból, másrészt érdekekből vállalkoznak rá, különösen 3-ra. Mert ha jobban megnézzük, bizony azért ott vannak mögötte az érdekek. Mert azért jó befektetés is egyben, előre megkapsz mindent, jelentős kedvezményekkel kvázi hozzádvágják, a gyerek költségeit pedig nem egy összegben kell majd kifizetned. Az még a jobbik eset, ha valaki előre felméri, hogy menyi is lesz a végösszeg, de a legtöbb primitív szärk_pac csak az itt és most-ot látja, hogy milyen gyorsan be lehet költözni a kecóba, és egyéb támogatások azonnal. Az amőba szintjén létező véglények képtelenek előre gondolkodni évtizedeket.

És akkor még ott vannak az olyan okok is, hogy a 3 gyerek remek eszköz arra az úgynevezett tschaládbarát férfiaknak, hogy bebetonozzák a nejüket, így biztosan nem megy el sehova, bármit megtehetsz amit akarsz, mert lépni 3 gyerek mellől biztosan nem tud majd. Nem fog félrejárni, nem fog karriert építeni, hogy önálló keresete legyen, így problémák esetén garantált, hogy benne marad a sz@r házasságban is. Így neked az ingyen cseléd biztosítva lesz, mellette lehet majd csajozni, hiszen ha ki is derül majd, ugyan mit tud majd tenni? Semmit. Dobbantani úgy sem tud. Neked meg majd megmarad a dicső tschaládapa kitüntetés. Te pedig azt csinálsz majd, amit akarsz, nagyrészt úgysem te szívod meg a gyerekkel. Magyar házasságok 90%-a ilyen felállásban működik. Amit Isten összeköt azt gyerek és hitel el nem választ, ugye.

Sok nőnek is jobb választásnak tűnik, inkább, mint elmenni dolgozni, ahol van egy felettesed, néhol idióta kollégákkal körbevéve, kötelezően 8 órában, pláne ha még meg sem fizetnek ezért. Eleve a nők átlagosan rosszabbul keresnek mint a férfiak.

Ha nőként mást akarsz, akkor te leszel a feminista rib_nc. Nőnek születni hatványozottan szívás. Szóval miért is sajnálnám, ha úgy döntöttek volna, hogy nem vállalnak?

Másrészt megint ott a logikai hiba, hogy ha nem születek meg, nyilván nem is tudok róla, nem éreznék sehogy sem, mert nem léteznék. Még mindig nem érthető, hogy nem a gyerek kéri hogy megszülessen?

Többen azzal érvelnek a több gyerek mellett, hogyha valamelyik esetleg kimegy külföldre, vagy elköltözik másik városba, netán szabadabban szeretne élni, legalább 1 biztosíték mindenképp maradjon segíteni, aki intézi a bevásárlást, és hoz néhanapján egy pohár vizet. Ezeket a facebook kommenteket befotóztam, itt van lementve, bárkinek el tudom küldeni, hogy valóban léteznek ilyen emberek, akik így gondolkodnak, mint kvázi befektetésre, magyarán bebiztosított időskori társaságra, házi ápolóra.

"Azért adok, mert jó adni, mert ha másoknak segíthetek, az nekem is jó" -ez remek, szép tulajdonság, ehhez nem kell gyereket gyártani. Ott vannak azok, akik már megszülettek, nekik lehetne segíteni. Ha ennyire fontos a gyerek és szeretsz adni, akkor irány jótékonykodni, sokan tengődnek az árvaházakban, ott ki lehet élni ezt a jó szándékot. Ezért nem kell megszüleszteni senkit sem, hogy önző okokból kiéld ezt a hajlamod, majd amikor már te nem leszel, szomjan halnak az utódaid.

Egyébként itt van egy nagyon hasznos Friderikusz interjú arról, hogy mi várható a jövőben egy hálózatkutató biológustól, mielőtt valaki elkezd konteózni: https://www.youtube.com/watch?v=5VdjXlK6Sy4

Látom, semmi értelme erről beszélnünk, mert nagyon máshonnan jövünk, nagyon máshogy látjuk a világot. Nagyon szomorú volt végig olvasni, mert látom, hogy több negatív élményed volt ezzel kapcsolatban, és hogy a pozitív oldalát talán nem is tudtad megtapasztalni a dolognak. Én talán más szempontból vagyok vak, mivel az én környezetemben nem történtek ilyen esetek, amiket írsz, így egyáltalán nincs bennem az ettől való félelem.

Annyit tennék talán hozzá, hogy mindenkinek, tehát a nőknek is van döntési joga. Aki olyan férfihoz megy hozzá, aki nem tiszteli őt, és csak kihasználja őt, az rossz döntést hozott, és ennek a nyomait egész életében viselni fogja. Normál esetben ez kiderül ismerkedés közben. De persze ha a gyerekkori sérülések miatt szintén bántó társat keresünk, az könnyen megnehezítheti az életünket. És nem sok embernek van annyi önismerete, hogy ezt időben felismerje. Bölcsen kell megválasztani társunkat, és nem csak a lila ködben belerohanni a házasságba. Én anno arra a következtetésre jutottam, hogy kapcsolati problémák gyökere az, hogy az emberek nincsenek tisztában a szexualitás lelki részével, és a társadalmi nyomás miatt belerohannak a szüzesség elvesztésébe. Ezután persze már rákerültek a lejtőre, és sokkal nehezebben képesek olyan kapcsolatot létrehozni, aminek a bizalom és a szeretet az alapja, nem pedig a szexualitás.

De összességében én továbbra is úgy gondolom, hogy bármilyen nehéz is az életünk, a fontos dolgok nem változnak, és azok számítanak igazán. És bármilyen nehéz helyzetben is vagyunk, képesek lehetünk megtalálni az élet szépségeit.