Ha nincs velem nagyon hiányzik, szomorú vagyok! De ha együtt vagyunk cseppet sem érdekel, teljesen hidegen hagy. Mi lehet ez? Nem értem! Mit csináljak?

Nálam az volt, hogyha társaságban voltunk, akkor sokszor elgondolkoztam, hogy minek is vagyok vele együtt, mert akárhogy próbáltam parancsolni magamnak, más lányokat bámultam. Ha 2-esben voltunk, és mondjuk össze voltunk bújva, vagy simogattam(vagy egyéb dolgokat csináltunk...: ) akkor meg úgy éreztem, örökre együtt kell maradnunk. Amikor elment egy hétvégére, akkor is az első napban úgy voltam, hogy hát nem is hiányzik, lehet szakítani kéne, aztán a 2. 3. nap pedig alig vártam, hogy találkozzak végre vele. Aztán ahogy visszajött, megint jó volt, majd rá 2 nappal szakított velem és most baromira hiányzik megint.

Szerintetek társfüggő vagyok?